Corelli kapitány mandolinja

Először is, szeretném leszögezni, hogy kölcsönkaptam a dvd-t és csak azért néztem meg, hogy végre visszaadhassam... Elég rosszakat olvastam a filmről, szóval önszántamból valószínűleg nem fanyalodtam volna rá. De végül is tetszett. Persze kellett hozzá ez a mai hangulat, az biztos.

Görögországban játszódik, úgyhogy én már itt le lettem véve a lábamról, ugyanis imádom Görögországot. A szép tájakat nézve szinte hallottam a kabócákat és ereztem az illatokat, éreztem a napot. És ezen kívül, még ott a lány, aki orvos akar lenni - itt már láttam, hogy elfogult leszek. :)

Pedig nem is szeretem Penélope Cruzt, azt meg, hogy görög, marha nehezen tudnám róla elhinni. Persze ugyanez elmondható Nicolas Cage-ről is, mivel őt is mindennek nézném előbb, csak olasznak nem. Meg hát, hiába, hogy pl. az Angyalok városa az egyik kedvenc filmem, mégis fenntartom azt, hogy ő nem is egy nagy durranás színészileg, csak épp "jól tud kétségbeesett szemekkel nézni"...

Na és akkor a történet: Kefalínia időtlenül és elfeledetten magaslik a Jón tenger szikrázó türkizéből, és lakói fenntartás nélkül imádják ezt a földet. A természet cudarul bánt Kefalíniával, dühödt földrengések rázták meg a szigetet, mely csöndes méltósággal viselte sorsát, őrizte hagyományait és mítoszait nemzedékeken át... egészen 1941-ig, amikor egy háború, mely lángba borította a földet, elérte a sziget békés partjait is. Amikor Antonio Corelli és százada megérkezik a szűz szigetre, ott tartózkodásukat úgy fogják fel, mint afféle görög vakációt, ahol a háború csak egy távoli rádióüzenet. Az igéző szépségű fiatalasszony, Pelagia és a többi falusi eleinte neheztel a váratlan vendégekre, de végül az olaszok kedvessége és életszeretete feloldja az ellentéteket, és Pelagia meglátja Corelliben azt az embert, aki valójában benne lakozik, és aki imádja az életet, a zenét, sőt, a lányt is. Ám a háború elkerülhetetlenül betör Kefalínia idilli partjaira, és örökre felbolygatja az itt lakók és a kényelmesen berendezkedett olaszok nyugalmát. A Pelagia és Antonio közt bimbózó gyöngéd viszony veszélybe kerül. Corelli kapitány szembe találja magát a háború erőszakos valóságával, és rájön, hogy talán örökre el kell hagynia a szigetet, és a nőt, akit szeret... (port.hu)

Szóval, a film sokat ígérően a háborús és romantikus romantikus kategóriába tartozik. De... valahogy egyik sincs teljes mértékben kifejtve, és mégis jó. Régebben sok háborús filmet néztem, ebben próbáltam valami "értelmet" találni, talán az életre is, azóta, hogy a Ryan közlegény megmentésében meghallottam azt a bizonyos mondatot: ÉRDEMELD KI! Lehet, hogy csak olyan mivagyunkalegjobbak-amerikaifilmhősös-elragadtatott-hatásvadász mondat volt, de rám hatott (tegyük hozzá: akkor még elég fiatalka voltam).
És azért ebben a filmben is vannak ilyenek. Persze megint megtudjuk, hogy a görögök és az olaszok jófejek, a németek meg... grrrrr... úgyis tudjátok, hisz a 2. világháborúról beszélünk.

A romantikus részről most nem sokat szeretnék írni (igen, bevallom, ebben kicsit az is közrejátszik, hogy elkötelezett Angyalok városa-rajongóként személyes sértésnek veszem, ha Seth Pohár más nőre mer nézni Meg Ryan-en kívül), de ide másolom azt a monológot, amit a lány apja mond a szerelemről. Nekem megtetszett.

"Mikor szerelmes leszel, átmenetileg megbolondulsz. Feltör akár egy vulkán, aztán lecsillapszik. És ekkor döntened kell. El kell döntened hogy a gyökereitek olyan erősen összenőttek-e hogy lehetetlen őket szétválasztani.
Mert ez az igazi szerelem. Nem az elvakultság. Nem az izgalom. Nem az a vágy hogy minden percben vele akarsz lenni. Nem az mikor ébren alszol és arra gondolsz hogy végigcsókolja tested minden porcikáját. Nem kell elpirulnod. Csak őszintén beszélek veled. Ez csak időleges szerelem, amit bármelyikünk többször is érezhet élete folyamán. Az igaz szerelem az ami az ilyen időleges szerelem után is megmarad."

Szóval, röviden: azt hallottam a filmről, hogy hosszú és unalmas, és bár nem mondhatom, hogy rövid és magamalápisilősen izgalmas, mégis szép volt. Úgy összességében. A táj, a sztori, a táj, a színészek, a táj, a háború, a táj, az orvosos rész, a táj, a beszorult borsós poén, a táj és a "nem adjuk meg magunkat = fuck off" poén. ja, és persze a táj. :)
Na jó, komolyabban szólva: tetszett nekem a "kiállunk egymásért" fíling, a "feláldozzuk magunkat a hitünkért és egymásért" fíling és a "vállaljuk a szerelmünket" fíling is. Így összességében többet kaptam, mint amennyire számítottam.

4/5

A család kicsi kincse

Délután családilag moziztunk. Igazából nem is ismertem a filmet, sőt, szerintem korábban nem is hallottam róla, bár a címe ismerős volt. Meg kedves. :) Ahogy maga a film is.

A tartalomból: Olive felmenői bolondok és bogarasak. Számukra minden nap kaland: ritkán sikerül megúszniuk katasztrófa nélkül. A kislány apja, Richard a világ legpechesebb karriertanácsadója, Frank nagybácsi irodalomtanár, aki sikertelenül próbálta elcsábítani egyik fiútanítványát, bátyja, Dwayne rajong az idejétmúlt német filozófusokért, emellett hallgatási fogadalmat tett. Egyedül a nagypapa vidám mindig, de lehet, hogy csak azért, mert az utóbbi években kábítószerfüggő lett. A sors úgy hozza, hogy a sok fura figura kisbusszal indul a napfényes Kaliforniába, hogy Olive részt vegyen A család kicsi kincse című vetélkedőn. (port.hu)

Már az alaphelyzet is érdekes: adott egy család, ahol senki sem normális :) És adott egy kis duci lányka, nagy szemüveggel, aki szépségkirálynő akar lenni. És kedves és természetes és minden megjátszás nélküli. Szóval csak jó lehet a film, ami róla szól! :) És persze hogy van egy csomó hülye szituáció. És persze hogy van sok veszekedés és "utállak". Mégis végig látszik, hogy a család tagjai szeretik egymást. Semmi nyál, tényleg, csak kellemes, apró, egy észrevétlen mosolyra fakasztó érzés. Meg persze van sok kacagni való jelenet is. :) És lehet szeretni a karaktereket, ami, mint mostanában rájöttem, talán a legfontosabb. Nálam már itt eldől a film vagy sorozat sorsa. Szóval, itt is olyan hülyén kezdődik minden, mert az apáról például pár perc után kijelentettem, hogy egy tahó. De aztán persze, minden nyáladzás nélkül, rájössz, hogy mégsem az, mert itt ez a kis dundi lányka, a család kicsi kincse, akiért mindent megtesz ő is, és persze a többiek is.

Szóval röviden: kellemes csalódás. Vagyis nem csalódás, mert tényleg nulla elvárásom volt vele szemben, csak sima délutáni lötyögésnek szántam a filmet. És erre tessék, kaptam egy tökjó, rötyögős családi mozit, kedves emlékekkel.

5/5