Édeshármas

Egy számítógépes tévedés következtében két fiú, Stuart és Eddie a gyönyörű, de bolondos diáklányt, Alex-et kapja szobatársnak a kollégiumban. A bizarr tévedés komikus és zavarba ejtő helyzeteket produkál, mert a három fiatal mindegyike között vonzalom alakul ki. Stuart Alex-et akarja, Alex Eddy-re hajt, Eddy pedig - nos, Eddy még azt sem tudja pontosan, hogy a fiúkat vagy a lányokat szereti-e... (port.hu)

Ez a film is egy tipikus, vizsgaidőszak alatti szenvedések csillapítására alkalmas filmecske. Ha másért nem is, hát már azért megéri megnézni, mert iszonyú vidám nevetgélős, hülyéskedős, lötyögős, majomkodós kollégiumi jelenetek vannak benne. ;)

Most már biztos, hogy vonzom az ilyen pucérkodós, mindenkivel eszetlenül össze-vissza kavarós, nemi identitászavaros szereplőket felhalmozós, esetenként többesben hancúrozós filmeket... De az az igazság, hogy eddig még ez volt a legjobb ilyen kategóriás vígjátékféleségem! Az Álmodozókhoz képest például sokkal jobban tetszett, bár igaz, a két film csak hasonló (már csak a 2 srác, 1 lány felállás miatt is), de közel sem azonos kategória.
Igaz, ebben a filmben csak egy-két feneket vagy mellet látunk kivillanni, és olyan igazán durva ágyjelenetet sem mutatnak - viszont amit mutatnak, azon inkább bizsergető gyengédség érezhető.

Nos, nekem az tetszett benne, hogy vígjátéknál és szerelmetes filmnél azért jóval több volt. Volt benne barátság, sok hülyülés, szeretet, szerelem, féltékenység, gyötrődés... és igen, ismét teremtődött egy "kis külön világ", három emberrel: egy mindenki mást kizáró, zárt társaság, ahol a poénokat csak ők értik és minden "betolakodót" elüldöznek. "Bezárkóznak" ugyan, de csakis azért, mert amikor hármasban vannak, kitárul számukra a világ...

Tetszett az, hogy a "röptében a legyet is" stílusú Stuart hogy megváltozott és mennyire jó barátja lett a kezdetben utált szobatársának. Tetszett a főszereplő lány stílusa, a szemöldökének az íve. Szerintem szép nő. És főképpen: tetszettek az "útját kereső" srác, Eddy filozofálgatásai, fejtegetései is. Íme egy gondolat, amit fel is írtam a film végéről és ami tökéletesen megfogalmazza, hogy végül is a film pont erről az "útkeresésről" szólt:

"Olyan ez, mint a nyaralás. Mindent előre eltervezel, de egyszer rosszul fordulsz le az útról és eltévedsz. Olyan hülye helyen találod magad, ami nincs is a térképen. Olyan dolgokat teszel, amire eddig nem volt példa. Az elején talán elveszettnek érzed magad, de a végén ráébredsz, hogy _ez_ az utazás legjobb része..."

4/5

Cserebere szerencse

Igazán szerencsésnek mondhatja magát Ashley. A karrierje egyenesben van, és minden, amihez hozzáfog, sikeresen végződik. Jake pontosan az ellentéte. A világ legnagyobb lúzerét üldözi a balszerencse, soha, semmi nem sikerül neki. Egy bulin Ashley és Jake véletlenül egymás mellé keverednek, és véletlenül megcsókolják egymást. Mit ad ég, csillaguk helyet cserél, és a balfékből a szerencse kegyeltje, a sikerlányból pedig szerencsétlen vesztes lesz. Egyikük sem érti, mi történt vele, és nem is nagyon tud mit kezdeni az új helyzettel. Csak azt tudják, hogy meg kell találniuk a másikat. (port.hu)


Tegnap este láttam ezt a filmet. Egy kevéssé bárgyú, jobb fajta, szigorúan kikapcsolódáshoz szánt vígjáték. Nem okozott csalódást, pont azt kaptam, amit vártam.

Lindsay Lohan a megszokott alakítást nyújtotta, bár talán kevésbé volt most vad vagy kificamodott, mint más filmjeiben, amiket eddig láttam. De valahogy kicsit már unalmas, hogy mindig csak ugyanazt hozza... Ebben a filmben meg már kicsit idegesített is, amikor a peches lányt alakította. Érdekes módon a srác, Chris Pine, bármennyit is szerencsétlenkedett a film elején, valahogy sokkal hihetőbben tette és sokkal nagyobb szimpátiát váltott ki belőlem. Mellesleg az is jó volt, hogy végre láthatom "civilben", legutóbb ugyanis a "hegyesfülűs filmben", a Star Trekben találkoztam vele...

Szóval, "egynek jó" kategóriájú vígjáték, szép lánnyal, helyes sráccal, igaz barátnőkkel, aranyos kislánnyal, kis zenével (bár ez a szőke, babaarcú tini fiúcskákból álló rockbanda nekem nem igazán jött be), kis humorral, kedves jelenetekkel, első látásra szövődő szerelemmel és természetesen a végén happy enddel.

Vizsgaidőszakban, éjszaka, mikor már az "a" betűt sem érti meg az ember csak harmadik olvasatra, igazán ideális, kikapcsolódós film.

4/5

Star Trek

Az ifjú legénység első útjára készül a valaha készült legfejlettebb csillaghajó, a U.S.S. Enterprise fedélzetén. Ezen az úton, mely csupa akció, humor, kozmikus veszély, az újonc kadétoknak meg kell állítaniuk egy gonosz lényt, akinek bosszúmissziója az emberiség létét fenyegeti. A galaxis sorsa két rivális kezében van. Egyikük, James Kirk, a bajkeverő, kalandkereső iowai farmerlegény. A másik, Spock egy logikán alapuló társadalomban nevelkedett, amely elvet mindenféle érzelmet. Amint a heves ösztön összecsap a hideg ésszel, valószínűtlen, de erős szövetségük az egyetlen, amely átvezetheti legénységüket az elképzelhetetlen veszélyeken, hogy eljussanak oda, ahová ember még nem merészkedett! (port.hu)

Gyorsan le kell szögeznem, hogy én eddigi életemben még soha nem láttam egy-két képkockánál többet a híres-neves Star Trekből. Egyszerűen csak azért nem, mert nem is érdekelt. Összesen annyit tudtam róla, hogy mindenféle hegyes fülű és ehhez hasonló furcsa lények vannak benne, meg űrhajók és idétlen egyenruhák, na meg furcsa hangsúllyal beszélő szereplők. Persze könnyen lehet, hogy elfogult voltam, mert ha már sci-firől, űrhajókról és messzi-messzi galaxisokról van szó, akkor én elkötelezett Star Wars fan vagyok. :)

Szerencsémre(?) olyan emberrel mentem a moziba, aki viszont nagyon is otthon van a Star Trek történetekben és minden lényeges jelenetnél készséggel felvilágosított azokról az előzményekről, amelyekről én nem tudhattam. Persze ez a film közben időnként néha már idegesítő volt; kár, hogy a moziban nem lehet időnként leállítani a filmet, hogy megvitathassuk az eseményeket.

Az igazság az, hogy én tényleg próbáltam követni a történetet és reménykedtem is valami hatalmas nagy sztoriban meg frenetikus látványelemekben, de sajnos az egész film nem tudott túlzottan lekötni. Szerintem igazából csak az tudja élvezni, aki Star Trek rajongó, oda-vissza látta a sorozat minden epizódját és jól esik neki egy kicsit visszacsöppenni ebbe a környezetbe, netán kicsit többet is megtudni a szereplők előéletéről. Én, mint "kívülálló" nem tartottam valami nagy durranásnak. Sőt, bevallom, szám szerint három jelenetet ki is nevettem. Na, nem bántásból mondom, csak hát nem az én világom ez az egész. Viszont azért számomra is akadtak kellemes meglepetések, bár csupán csak a színészek játékára és egy-egy epizódszereplőre vonatkozóan. Chris Pine például ügyesen hozta a vagány, bátor, hősies és természetesen tök helyes srácot, akinek persze egy ilyen sztoriban már jól megszokott módon mindig akkora mákja van, hogy ezúttal is simán meg tudja menteni a világot, még meg kisujjból kirázva. Nekem Zachary Quinto szereplése is érdekes volt, hiszen őt már úgy megszoktam a Hősök Sylar-ének alakítójaként, hogy most szinte már vártam, hogy megmutassa szuperképességét, melyre legutóbb szert tett, de persze végül kimondottan jól esett, hogy ezúttal egyik szereplő agyát sem falta fel vacsora gyanánt. Hegyes füleivel viszont kicsit sem vagyok kibékülve, ugyanúgy, mint ahogy a gonosszá (és alig felismerhetővé) maszkírozott Eric Banával sem. Szerintem ilyen szerepre rondább pasikat kellene alkalmazni, nem pedig fájdítani a női szíveket egy kedvenc eltorzításával. Na mindegy, ez csak az én véleményem. Egy ici-picit azért kárpótolt, hogy a mellékszerepekben éles szemmel olyan színészeket is felfedezhettünk, mint Winina Ryder vagy Jennifer Morrison (Cameron doktornő a House-ból).

Összefoglalva tehát ez is csak egy akcióval teli űrmese, nagy hősökkel, izgalommal, egy csipetnyi szerelemmel és drámával, barátsággal és igen kevéske mondanivalóval. a sorozat rajongóinak erősen ajánlva, viszont másoknak nem igen...

2/5