5/5
2009. szeptember 6.
Furcsa pár
5/5
Címkék:
1968,
Jack Lemmon,
Walter Matthau
2009. szeptember 4.
Hét élet
Bevallom, kicsit felemás élmény volt számomra a film (de persze könnyen lehet, hogy csak én nem voltam kellően ráhangolódva - később talán tervezem is újra megnézni). Sokáig ugyanis nem nagyon értettem, mi is történik. Sok-sok, elsőre összefüggéstelennek tűnő jelenet követte egymást, a kapcsolatot köztük csupán a mindig szomorú tekintetű, ámde igen csini, szálkás izomzattal rendelkező, egyébként pedig szuper alakítást nyújtó Will Smith jelentette. (Mellesleg megjegyzem: jó volt látni, hogy ilyet is tud!) Az az igazság, hogy én szeretem az ilyen "kirakós játékokat", melyekben csak az utolsó pár percben áll össze a teljes kép a néző számára, mégis, itt valahogy túl lassúnak éreztem a történet kibontakozását, viszont annál erősebbnek, annál felkavaróbbnak és annál inkább torokszorítónak a befejezést. De, hozzá kell tennem sajnos, hogy én hiányoltam mind a 7 történet alapos (vagy legalább minimális...) kidolgozását, illetve, valami (talán épp a sok szomorú nézés és visszafogottság) miatt számomra nem volt teljesen hiteles a szerelmes szál... És itt akkor még egyszer megjegyzem, hogy jó lenne újra végignézni, hogy egyértelműen állást tudjak foglalni ebben a kérdésben is. :)
Mindenesetre azért jó film, és biztos, hogy sokáig emlékezetes marad.
4/5
2009. szeptember 1.
Férjhez mész - Mert azt mondtam
Rájöttem valamire: iszonyúan idegesítenek azok a filmek, amikben van legalább 2-3-4 női főszereplő, aki bizonyos jelenetekben megállás nélkül, egymás szavába vágva, egymással párhuzamosan RIKÁCSOL!!! Ilyen volt például a Nők, vagy az Elvált nők klubja is. Furcsa dolog, hogy ugyanakkor ott van például egyik kedvenc sorozatom, a SATC, ami ugyan szintén négy nőről szól, de ők szerintem egy epizódban sem csaptak ekkora lármát...
Szóval, első emlékem e filmről mindenképpen a rikácsolás lesz. Aztán utána biztosan eszembe jut majd a nem túl eredeti sztori, ami szerintem még így is sok jó lehetőséget kínálhatott volna, ha a készítők éltek volna vele ahelyett, hogy egy előre kitalálható végű történetet kerekítenek belőle; és végül az, hogy milyen csalódás volt, hogy a három lánytestvér közül kettő (Lauren Graham és Piper Perabo), akiket mellesleg innen-onnan, kedves filmekből vagy sorozatokból ismertem, szinte alig szerepelt (sőt, mikor viszont szerepelt, akkor is szinte csak zajkeltő tényezőként).
S film azért összességében nem olyan rossz, de én kicsit többet vártam tőle... Kikapcsolódásnak azért mindenképpen nagyon jó, de nekem valahogy hiányérzetem maradt utána...
3/5
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)