2009. szeptember 6.

Furcsa pár

A Neil Simon világsikerű színdarabjából készült filmben Jack Lemmon és Walter Matthau, az elmúlt években elhunyt, mégis halhatatlan komikus-páros két elvált férfit alakít, akiket az élet viharai egy fedél alá sodornak, Oscar a világ legtrehányabb alakja, Félix a pótcselekvésként gyakorolt tisztaság- és rendmániája miatt elviselhetetlen... (port.hu)

Nem kell ezt ragozni: Jack Lemmon és Walter Matthau örök, páratlan és megunhatatlan. Ez a film több, mint 40 évesen is kedves és szórakoztató tud lenni, nem úgy, mint sok mai, erőltetett, vígjáték néven futó kínzóeszköz. A két, örökké egymást froclizó és zsörtölődő pasi (majd később már bácsika) utánozhatatlan kedvenceim. Annyira összeszokott páros voltak, hogy még a sírba is igen gyorsan követték egymást...

5/5

2009. szeptember 4.

Hét élet

Gabriele Muccino felkavaró történetében valaki úgy akar megszabadulni az őt nyomasztó titoktól, hogy teljesen megváltoztatja hét idegen ember életét. Jól kitervelt minden, csak arra nem számít, hogy beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet egy izgalmakkal teli, rendhagyó love story, amely provokatív kérdéseket tesz fel életről és halálról, szerelemről és barátságról, miközben azt kutatja, milyen rejtélyes szálak kötik össze a különböző emberi sorsokat. (port.hu)

Egy fiú(!) ismerősöm ajánlotta nekem ezt a filmet, és mellesleg azt a kis információt is hozzátette, hogy ő bizony megkönnyezte (nem is kicsit) a végét. Hát, ilyen előzményekkel ültem le megnézni a Hét életet.

Bevallom, kicsit felemás élmény volt számomra a film (de persze könnyen lehet, hogy csak én nem voltam kellően ráhangolódva - később talán tervezem is újra megnézni). Sokáig ugyanis nem nagyon értettem, mi is történik. Sok-sok, elsőre összefüggéstelennek tűnő jelenet követte egymást, a kapcsolatot köztük csupán a mindig szomorú tekintetű, ámde igen csini, szálkás izomzattal rendelkező, egyébként pedig szuper alakítást nyújtó Will Smith jelentette. (Mellesleg megjegyzem: jó volt látni, hogy ilyet is tud!) Az az igazság, hogy én szeretem az ilyen "kirakós játékokat", melyekben csak az utolsó pár percben áll össze a teljes kép a néző számára, mégis, itt valahogy túl lassúnak éreztem a történet kibontakozását, viszont annál erősebbnek, annál felkavaróbbnak és annál inkább torokszorítónak a befejezést. De, hozzá kell tennem sajnos, hogy én hiányoltam mind a 7 történet alapos (vagy legalább minimális...) kidolgozását, illetve, valami (talán épp a sok szomorú nézés és visszafogottság) miatt számomra nem volt teljesen hiteles a szerelmes szál... És itt akkor még egyszer megjegyzem, hogy jó lenne újra végignézni, hogy egyértelműen állást tudjak foglalni ebben a kérdésben is. :)

Mindenesetre azért jó film, és biztos, hogy sokáig emlékezetes marad.

4/5

2009. szeptember 1.

Férjhez mész - Mert azt mondtam

Daphne Wilder három lány büszke édesanyja, irántuk érzett szeretete nem ismer határokat. Maggie pszichológusként dolgozik, ő a legérettebb a nővérek közül. Mae szemtelen és szexis; a bizonytalan, de imádnivaló Milly pedig légypapírként vonzza magához a férfiakat. Daphne tudja ezt, és ezért elhatározza, hogy megakadályozza legkisebb gyermekét abban, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, amiket ő is elkövetett annak idején. Össze akarja hozni lányát a tökéletes férfivel, úgyhogy a lány tudtán kívül felad egy hirdetést Milly nevében egy netes társkereső oldalon. (port.hu)

Rájöttem valamire: iszonyúan idegesítenek azok a filmek, amikben van legalább 2-3-4 női főszereplő, aki bizonyos jelenetekben megállás nélkül, egymás szavába vágva, egymással párhuzamosan RIKÁCSOL!!! Ilyen volt például a Nők, vagy az Elvált nők klubja is. Furcsa dolog, hogy ugyanakkor ott van például egyik kedvenc sorozatom, a SATC, ami ugyan szintén négy nőről szól, de ők szerintem egy epizódban sem csaptak ekkora lármát...

Szóval, első emlékem e filmről mindenképpen a rikácsolás lesz. Aztán utána biztosan eszembe jut majd a nem túl eredeti sztori, ami szerintem még így is sok jó lehetőséget kínálhatott volna, ha a készítők éltek volna vele ahelyett, hogy egy előre kitalálható végű történetet kerekítenek belőle; és végül az, hogy milyen csalódás volt, hogy a három lánytestvér közül kettő (Lauren Graham és Piper Perabo), akiket mellesleg innen-onnan, kedves filmekből vagy sorozatokból ismertem, szinte alig szerepelt (sőt,  mikor viszont szerepelt, akkor is szinte csak zajkeltő tényezőként).

S film azért összességében nem olyan rossz, de én kicsit többet vártam tőle... Kikapcsolódásnak azért mindenképpen nagyon jó, de nekem valahogy hiányérzetem maradt utána...

3/5