2009. október 19.

Miért éppen Minnesota?

Nincs még egy olyan ambiciózus nő mint a Miamiban élő Lucy Hill (Renée Zellweger). Szereti a csillogást és a pénzt, de még ennél is jobban imádja a karrierjét, amivel szemben minden csak másodlagos. Mikor szembejön egy új megbízatás, amiben le kell vezényelni egy isten háta mögötti gyár átszervezését, Lucy ráveti magát a feladatra, ugyanis úgy sejti, a siker újabb előléptetéssel jár. Igen ám, de a rutinmunkának induló feladat nem csak olyan meglepetéseket tartogat számára, melynek hatására egész élete átértékelődik, de még álmai férfijával (Harry Connick, Jr.) is összeakad ott, ahol álmában sem gondolta volna, hogy meglelheti. (port.hu)

Az az igazság, hogy láttam a film trailerét, ami igen kedvesnek, viccesnek tűnt. Aztán megnéztem magát a filmet, és valahogy nem kaptam semmi többet sem a trailerhez képest. Volt néhány vicces jelenet, amikor pukkadoztunk a rötyögéstől, meg volt csetlő-botló Bridget Jones, akarom mondani, Renée Zellweger, voltak kedves minnesotaiak, akik minden morgása és lenézése ellenére is befogadják és tutujgatják az "idegent", meg persze volt előre pontosan kiszámítható szerelmi szál, DE tápiókapuding ide, ürgeünnep oda, a film sajnos akkor is a felejthető kategóriába tartozik. Jó addig, amíg nézzük, de mikor vége, nem leszek tőle feldobva, hiszen csak egy pislákoló, ici-pici jókedv adagot kaptam. Azért kár érte.

3/5

2009. október 17.

Két szerető

A karizmatikus, de problémás Leonard egy szerelmi csalódást és öngyilkossági kísérletet követően visszatér a családi fészekbe. Miközben szülei aggódó tekintetének kereszttüzében próbálja összeszedni magát, két nővel is megismerkedik: Michelle, a gyönyörű, és rejtélyes szomszéd alaposan felkavarja a férfi körüli állóvizet. A másikuk Sandra, egy üzletember bájos és odaadó lánya, aki azon igyekszik, hogy megvásárolja családjának vegytisztító vállalkozását. A férfinak döntenie kell, hogy a vágy sürgető erejére, vagy a nyugalmat hozó szeretet szavára hallgasson. A háttérben pedig ott a veszély, hogy visszazuhan a szakadékba, amely korábban kis híján a vesztét okozta. (port.hu)

Érdekes film. Sötét és borongós, bizonytalan és zavart, kicsit furcsa is. Pont, mint a főszereplő; ő teszi ilyenné az egészet.

Pedig Joaquin Phoenix engem sokáig igencsak idegesített, mert, noha megértem én a lelki bánatát, mégis irritált, hogy egy szerencsétlen figurát mutatott, kis kinőtt, róla leszakadni sosem (értsd: sosem!) akaró kapucnis dzsekiben; és közben meg szegééény, aljas sunyi pasi módjára szemrebbenés nélkül egyszerre két nővel is kavar. És ha ez még nem lenne elég ok a bosszankodásra, naná, hogy már megint nem a rendes, odaadó, gondoskodó, belé igencsak szerelmes lányt választja. Hát, úgy látszik, az ilyen lányoknak már csak ez a sorsa...

Szóval, nem tagadom, sokáig csak nagymértékű felháborodás és ezek a negatív érzések uralkodtak rajtam, de ahogy most visszagondolok, szomorú szemű főhősünk már ekkor is remek alakítást nyújtott, remekül ábrázolta az elveszettséget, a depressziót, a szorongást, és úgy összességében, ezt a "problémás" lelkiállapotot, majd pedig a hirtelen mindent megváltoztató, hatalmas erővel fellobbant epekedést, vágyakozást, szerelmet. Talán, ha pasi lennék, és az össze-vissza kavarásokon nem akadok fenn, már elsőre is értékeltem volna ezt az alakítást... A film végére, az utolsó pár jelenetre viszont már teljesen a hatása alá kerültem; páratlanul hitelesnek éreztem, szinte minden belső rezdülését tökéletesen tudta közvetíteni felénk. Az áttörést akkor éreztem, mikor elhangzott ez a mondat: " You're the most beautiful, most amazing woman ever." - Jól emlékszem rá, hiszen a hangja érzelemteli, az arca és könnybe lábadt szeme pedig őszinteségről tanúskodik. Ettől a ponttól kezdve már tökéletesen együtt éreztem vele (és, ha nem is bocsájtottam meg, de már hajlandó voltam eltekinteni a folyamatosan elkövetett "félrelépéstől") és szorongva izgultam, mert valahogy érezhető volt, hogy szegény pasi nem kaphatja meg túl könnyen a boldogságot...
Bevallom, összerándulva néztem végig és még meg is könnyeztem az utolsó jeleneteket...

A történet olyan, amilyen... Közepesnél jobbat biztos, hogy nem érdemelne - és ez már a feljavított jegy, mellyel értékelem az árral sodródó, összezavarodott, elveszettnek tűnő Joaquin Phoenixet is. A film vége viszont olyan nagyon magával ragadó és számomra emlékezetes is, hogy csak elragadtatva tudok róla beszélni. A két pontszám átlaga az, amit végül adok; de tartok tőle, hogy ha globálisan tekintjük a filmet, akkor erősen túlértékeltem.

4/5


2009. október 10.

Szakíts, ha bírsz

A romantikus komédiák végén a szerelmesek csókban forrnak össze, és kéz a kézben, boldogan néznek a szép, közös jövő elé. Ám erről a jövőről vajmi kevés információnk van. Nézzük azonban Brooke és Gary esetét. Annak rendje módja szerint ismerkedtek meg egymással, majd jött a mindent elsöprő, nagy szerelem, végül az összeköltözés. Ám a régi mondáshoz hasonlóan, lakva ismerik meg egymást az emberek, és ez bizony rózsásnak aligha mondható helyzetet eredményez. Valóságos háború veszi kezdetét a szembenálló felek között, melyből lassan az összes ismerős, barát, sőt idegen kiveszi a részét. (port.hu)

A film hivatalos megnevezése romantikus vígjáték, és igaz is, vannak benne megmosolyogtató jelenetek, de akkor is, kicsit nehezemre esik vígjátéknak nevezni a témája miatt.

Középpontjában egy szakítás áll és ez sosem mulatságos alapanyag. Igaz, hogy a "háború", ami a főszereplők között zajlik, szül néhány különös szituációt, mégis, még ezekben is megláthatjuk a görbe tükröt, amit elénk tart, hiszen kicsit mindannyian beleesünk ugyanezekbe a hibákba, mint amik itt a konfliktusokat szülik. Persze, a film eltúlozza ezeket, de mégis, a végére a humorosnak szánt jelenetek után elénk tárul a szakítás minden keserve, fájdalma, könnye.

Jennifer Aniston és Vince Vaughn alakítása egyformán jó volt, épp annyit adtak bele, amennyi kellett egy-egy jelenethez. A befejezés a sok "háborúskodás" után igazán elegáns, épp csak egy leheletnyi humor fűszerezi; a film záró jelenete pedig igazi élménnyé teszi ezt a másfél órát.

Lehet, hogy elfogult vagyok, de nekem nagyon tetszett ez a sírós-nevetős, majd végül elkomolyodós film.

5/5


2009. október 6.

Valami Amerika 2

A lottónyereményből Tamás végre leforgathatta a Bűnös várost, ami a nagy remények ellenére megbukott a mozikban. Tamás vigasztalhatatlan. A három fiú egy Ákoshoz postán érkezett képeslap alapján Alex nyomára jut, aki épp most jött ki a sittről Amerikában. Alex újabb álnéven egy East-West című darab jogaira pályázik. Kiderül az is, hogy Alexnek muszáj színpadra állítani a darabot, mert Balával, a magyar maffiózóval csak így tudja rendezni piszkos ügyeit. Nagy úr a bosszúvágy, a fiúk abban bíznak, hogy ha megtalálják Alexet és megveszik előle az East-West jogait, végre visszaszerzik a 60 milliójukat, amivel Alex lelépett. Irány Amerika! Ám természetesen újabb svindli van a dologban, így végül Tamásra vár a feladat, hogy megrendezze a darabot Pesten. Egy New York-i lapdance bárból előkerül Timi is és persze főszerepre vágyik... Ákos nemes bosszútól hajtva összeverbuválja a tánckart, Bala, a maffiózó viszont a lányát szeretné látni a főszerepben. Pofon és csók is csattan, de az East West végül életre (és dalra) kel Tamás rendezésében. András összejön a maffiapapa lányával, Eszter egy bravúros beugrással egy újabb bukástól menti meg a fiúkat, Baláról pedig kiderül, hogy a marcona külső érző szívet takar. (port.hu)

Láttam a film első részét: emlékszem, este volt, fáradt voltam, a dvd-t véletlenül kaptam kölcsön (teljesen más filmet kértem, de véletlenül ez is benne volt a dobozban), nem is igen ismertem, így nem voltak vele szemben túl nagy elvárásaim, amikor megnéztem. Emlékszem, hogy kellemes perceket szerzett nekem és egyértelműen pozitív csalódás volt.

Ezt az élményt vártam a második résztől is, amikor hétvégén a barátnőmmel megnéztük. De hát hiába vártam... valahogy nem volt az igazi. Inkább csak bosszankodtam, hogy a fiúk már megint hagyják átverni magukat és valahogy idegesített az egész film. No meg izgultam is, mert ez mégiscsak felháborító: előbb minden párt szétszednek, aztán meg aggódhatok, hogy ki kivel jön újra össze, ááh...

Szóval, az élmény elmaradt. Lehet, hogy ha nincs első rész, nincsenek elvárások, akkor jobban bejön a film... bár akkor meg szerintem nem is értettem volna a történetet, annyira a korábbi eseményekre épül.

3/5