Jelentem, még mindig ugyanolyan jó! :) Lehet kacagni, lehet izgulni, lehet pityeregni, lehet olvadozni, lehet szurkolni, lehet álmodozni, sőt, lehet karácsonyozni is vele. Mellesleg külön örültem, mikor a rájöttem, hogy a film 5 héttel karácsony előtt kezdődik - mikor néztem, akkor valós idő szerint is épp 5 héttel voltunk karácsony előtt.
Tudom, hogy már sokan írtak jót is, rosszat is az Igazából szerelemről, de én egyértelműen a rajongók tábora felé húzok. Pedig mikor először láttam, engem is meglepetésként ért a sok szálon futó cselekmény, de aztán rájöttem, hogy itt nem az a lényeg, hogy minden szálat tökéletes aprólékossággal kielemezzünk. Igazából minden kis történet kedves és szívet melengető, vagy épp facsargató - így áll össze az egész. Úgyhogy, bár szívesen elemezgetném külön-külön is őket, mégsem teszem, hiszen pont így jó, ahogy van. Esetleg két történet befejezését lehetne kicsit vidámabbra változtatni, de attól tartok, ha a csalódásokat és beteljesületlen szerelmeket lehagynánk a palettáról, akkor tényleg valami langyos szirup lenne a végeredmény, ami már nem is annyira azt mutatja, milyen is igazából a szerelem.
Szóval, Hugh Grant, Colin Firth, Liam Neeson, Alan Rickman, Emma Thompson, a dilis Billy Mack, akarom mondani: Bill Nighy, a nagy szomorú szemekkel néző Thomas Sangsterez és ez a film jöhet, akármikor, akárhol, akárhányszor, mindig fel tud dobni, mindig kedves, mindig szeretem, igazából. :)
5/5