Aurora, az ódivatú nevelési elveket valló, magára maradt "nagyasszony" minden szeretetét és féltő gondját lányára fordítja. A modern felfogású Emmáról azonban lepereg a jó nevelés, kibújik a rátelepedő anyai gondoskodás alól és megy a saját feje után. Aurora végül - szívderítő és szomorító epizódok során keresztül - lassan átalakul, s arra is képesnek bizonyul, hogy a szomszédba költözött és felettébb faragatlan, olykor már vulgáris volt űrhajóst tüntesse ki vonzalmával. Amikor az immár háromgyerekes Emma súlyosan megbetegszik, akkor sikerül - a férj és a gyerekek részvételével - először nyílt szívvel megbeszélni problémáikat. (port.hu)
Sokat hallottam már erről a filmről, azt hiszem igazi klasszikusnak is számít, de egészen mostanáig még nem volt alkalmam megnézni. De ahogy az már az ilyen nagyon várt dolgokkal lenni szokott, sajnos a kisebb a csalódás most sem maradt el. Persze nem azért, mert rossz film lenne, hanem inkább azért, mert kicsit másra számítottam...
Kezdem ott, hogy szerintem a port.hu-s ismertető ezúttal nem állja meg a helyét, mert olyasmire helyezi a hangsúlyt, ami bár jelen van a filmben, mégsem teljesen olyan, mint ahogy azt ezek a sorok sugallják. Anya és lánya között, bár nem hétköznapi a kapcsolat, de szerintem nem is olyan vészes, hogy csak egy halálos ágyon lehetne rendezni a soraikat... De azt hiszem, ezt a dolgot mindenki a saját szemüvegén, saját anyai és/vagy gyermeki kapcsolatán keresztül tudja csak szemlélni. És bár a történetben ez a kapcsolat és ennek ilyen-olyan állomásai vezetnek végig, akad ám sok más kisebb-nagyobb esemény is, ami ennél sokkal jobban elgondolkodtathat minket.
Szóval jó film, hétköznapi, könnyen átérezhető élethelyzetekkel, megindító és emlékezetes jelenetekkel, irtó fiatal Jack Nicholsonnal és jó néhány sírós-mosolygós pillanattal. De lehet, hogy ha kevésbé sztárolják és dicsérik, és csak mint egyszerű, "mezei" filmet látom, nagyobb élmény lett volna.
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése