A film eleje már csak azért is tökéletesen fenntartja az érdeklődést, mert az ember kíváncsi arra, hogy mi is történt a korábban már megismert szereplőkkel. Jó volt örülni a viszontlátásnak, szépen feltérképezni az elmúlt évek eseményeit, rácsodálkozni egy-két meglepetésre, de sajnos hiányolni is kellett egy-két korábbi szereplőt.
A hangvétel nagyon hasonló az előző filmhez, így aztán sírunk is, nevetünk is a hosszú órák alatt. A történetben persze vannak olyan szálak, amik nagyon hasonlóak Emmáéhoz, sőt, a múlt elemei is fontos szerepet kapnak, de mégis sokkal többről szól ez, mint múltidézésről. Valahogy csak kellemes keretet teremt a történetnek ez az észrevétlen, de valahogy mégis folyamatosan jelen lévő dolog, ami miatt igen hamar újra "otthonosan" érezhetjük magunkat a nagy család életének szemlélése közben. Természetesen vannak lezáratlan ügyek, de ezúttal a korábban kevesebb jelentőséggel bíró kapcsolatok is nagyobb hangsúlyt kapnak. Megindító jelenetek sorakoznak fel egymás után, néhány talán lesz is annyira emlékezetes, mint a Becéző szavak vége, de ellent kell mondanom a sok lehúzó kritikával, amit olvastam, mert szerintem nem válik elcsépeltté és közhelyessé az Esthajnalcsillag sem.
Igazából ha összességében szemléljük, nekem kicsit jobban tetszett a film az előző résznél, de biztos vagyok benne, hogy önmagában, a Becéző szavak emléke és benyomásai nélkül viszont nem állná meg a helyét...
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése