2009. december 25.

Mansfield Park

Jane Austen írónő harmadik és legellentmondásosabb regényéből készült finoman merész alkotás. Fanny Price (Frances O'Connor) tízéves kislányként kerül a Bertram család birtokára. Örökké éreztetik vele, hogy ő a szegény rokon, akinek minden nap illik hálát adnia jó sorsáért. Unokatestvérei közül egyedül az álmodozó Edmundtól (Jonny Lee Miller) kap testvéri szeretetet. Fanny írásba fojtja kimondhatatlan gondolatait. Csípős és okos nyelvére felfigyelnek a ház londoni vendégei, a Crawford testvérek. Henry (Alessandro Nivola) és Mary (Embeth Davidtz) modern gondolkodásmódú, veszedelmesen sármos figurák. Edmund beleszeret Marybe, míg Henry a lányok közül Fannyt választja. Kettejük boldogságát előítéletekkel próbálják megakadályozni. A Bertram család csillaga viszont leáldozóban, a ház alapjai megrendülnek. Ahogyan a gyarmatosító, képmutató Anglia erkölcse és gazdagsága. (port.hu)

Bajban vagyok ezzel a filmmel, ugyanis a regényt, amiből készült, sajnos (?) nem olvastam, így most nem tudom, hogy kritikám vajon a feldolgozásnak vagy pedig eredetijének szól-e? Úgyhogy azt hiszem, a legjobb, ha egy kalap alá veszem az egészet és mint "élményt" örökítem itt meg.

Egy dolog biztos: Jane Austen klassz író, remek női karaktereket tudott teremteni, a hősnői még ma is szerethetőek humoruk és szilárd jellemük miatt; így van ez a Mansfield Park tűzről pattant, éles eszű, ironikus, ugyanakkor egyszerű kis főszereplőnőjével is, akinek a helyére könnyen odaképzelheti magát bármelyikünk. Igazából az ő karaktere "viszi el" a filmet. Noha Jane Austen történeteit és az általuk lefestett kor hangulatát is szeretem, ebben az esetben most csalódnom kellett, nem is kicsit. Pedig igazából minden a helyén van: tökéletes kosztümös film, tipikus jegyekkel, szokásos úri környezettel, körtáncokkal, egész nap ücsörgő és egymással, no meg szomszédjaikkal udvariaskodó szereplőkkel, ám de az igazi nagy románc nélkül. Végig vártam és vártam, de hát a sok szenvedés után hiába ért "révbe" Fanny, én nem éreztem semmit, maximum felháborodást emiatt az elvesztegetett másfél óra miatt. Tömény szenvedés az egész. Jaj, örvendezzünk, milyen jó is, hogy a lány csak várt és várt és kitartott és végül be is bizonyosodott az igaza, no meg megkapta azt, ami/aki tulajdonképpen már a film elején is az övé volt. Ennyi az egész, semmi több. Bosszantó, még akkor is, ha legalább tehettünk egy újabb látogatást Jane Austen világában. Csak hát ez így önmagában nekem kevés volt.

3/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése