2010. január 12.

Fel!

A Pixar mindig különlegeset és újat alkotó munkatársai, köztük a Szörny Rt. ünnepelt rendezője szó szerint is felemelő, és egyben rendkívül szórakoztató kalandra csábít, ahol a határ a csillagos égnél kezdődik!
A Disney-Pixar alkotása a 78 éves légballon kereskedő, Carl Fredricksen élete legnagyobb kalandjáról szól, aki a világ felfedezéséről álmodozik. Úgy dönt, valóra váltja néhai szeretett felesége álmát és elutazik Dél-Amerikába a legnagyobb vízeséshez, ami a földön létezik: a Paradise Falls-hoz. Egész életében vágyott egy óriási kalandra, így ezer meg ezer luftballont köt a házára és elrepül messze, a világ egyik leggyönyörűbb és legtitokzatosabb vidékére, a Tepuis táblahegyekhez.
(port.hu)


Először is, szeretném elmondani, hogy én még egyetlen egy 3D-s filmet sem láttam. Mármint, láttam, persze, még régen, a kétszínű papírszemüveggel, sőt, láttam már 4D-s rövidfilmet is, amikor vadul rázták alattam a széket, de azt az "új fajta" 3D-s mozizást, amikor egy egész estés, híres szereplőkkel és hihetetlen látványelemekkel teli filmet vetítenek, na azt még nem próbáltam. Pedig kétségtelenül nagy élmény lehet, talán egyszer majd nekem is részem lehet ilyenben, de az az igazság, hogy mindig ott motoszkál bennem a kötekedő kisördög és azt sugdossa: hé, akkor már tényleg csak "nézni" megyünk a moziba, a történet és a mondanivaló már senkit sem érdekel? Bár ez tőlem most nem hangzik túl hitelesen, hiszen az utóbbi időben szinte már le is szoktam a komolyabb filmekről és a képernyő előtt töltött órák tényleg csak a kikapcsolódást, a szórakozást szolgálják... Na de majd jönnek még jobb idők is. ;)

Szóval, ennyi mellébeszélés után térjünk rá végre a Fel! c. rajzfilmecskére, amit a "hagyományos", 2D-s változatban láttam (a bevezető után már nyilván nem meglepő) és érdekes módon így is tökéletesen élvezhető volt. Szépek a képek, a színek, a látvány... bár gondolom 3D-ben mindez még tutibb lehet. De valahogy mégsem volt hiányérzetem, engem a történet már a leges-legelején is annyira magával ragadott. Talán épp az lesz a legemlékezetesebb képsor is számomra: Ellie és Carl mosolygós-könnyes love storyja, amit akárhányszor is nézek újra, mindig ugyanolyan kedvesnek és meghatónak találom.


Persze a kalandok sora még csak ezután kezdődik kedvenc házsártos, morgós kockafejű öregurunk számára. És a történet természetesen bővelkedik izgalmakban, vicces eseményekben, szerethető figurákban és mókás állatokban, a fájó emlékekről és a szívszorító jelenetekről nem is beszélve; szóval itt ám kicsik és nagyok is egyaránt megkapják a nekik való élményeket. És bár előkerül néhány szokványos rajzfilmes fordulat is, mégsem unjuk meg ezt a bájos kis mesét.

Szóval ez egy gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt nagy élményt nyújtó, mondanivalóban és érzelmekben gazdag rajzfilm. És szerintem ez számít igazán, nem pedig az a fránya 3D-s szemüveg...

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése