Becky felemelkedése azzal indul, hogy nevelőnő lesz a különc Sir Pitt Crawley lányai mellett. Becky megnyeri magának a gyerekeket és a Crawley család gazdag vénlány nénikéjét, Matildát is. A lány a vidéki hampshire-i háztartás nélkülözhetetlen tagjává válik és Matilda is a bizalmába fogadja az eszes Beckyt. De hősnőnk tudja, hogy addig nem lehet igazi tagja az angol társadalomnak, míg nem költözik be a városba. Mikor Matilda meghívja őt, hogy lakjon Londonban, Becky buzgón elfogadja az ajánlatot. A városban Becky újra összetalálkozik legjobb barátnőjével, Amelia Sedley-vel, aki -mivel jó körülmények között nevelkedett fel- nem osztozik barátnője nagyravágyó terveiben. Becky titokban hozzámegy egy nagy örökség várományosához, Rawdon Crawley-hoz de amikor Matilda tudomást szerez a házasságról, elűzi a fiatalokat. Ekkor kezdődik a napóleoni háború, amelyben Rawdon és Amelia férje, George is részt vesz. Miután George nem éli túl a Waterloo-i ütközetet, Becky és Amelia barátsága meginog. A sors újra összehozza Beckyt és Rawdont, és megszületik közös fiúgyermekük. A háború után a jólétet a nyomor és pénztelenség követi. Becky elszántabb, mint bármikor, hogy bekerülhessen London előkelő társaságába és ebben támogatóra is lel Steyne márki személyében. A különc Steyne segít Beckynek, hogy valóra váltsa álmait, de ezért a nőnek később túl nagy árat kell fizetnie. (port.hu)
Egyébként az azért érezhető is volt rajta, hogy ez csak egy itt-ott megnyirbált, összesűrített kivonata a történetnek; már a port.hu-os leírás is eltér a látottaktól. De igazából pont ezért nagyon pörgős, hiszen kb. 5 percenként van valami nagy esemény és csak úgy röpködnek az évek. Az biztos, hogy rendesen lekötötte a figyelmemet, legalább háromszor a fejemhez is kaptam, mert gyakran értek nem várt meglepetések. Talán leginkább arra hasonlított, mintha egy nagy filmet gyors tekeréssel néztem volna végig és néha nem teljesen vagyok képben az előzményekkel. A baj csak az, hogy így nem volt lehetőségem eléggé kiismerni a szereplőket, pedig akkor talán kicsit jobban megértem a döntéseiket, érzéseiket, cselekedeteiket. Hát igen, egy könyvet sosem tud tökéletesen visszaadni a filmváltozat.
Mellesleg maga a történet szerintem nagyon durva! Talán mégis beleolvasok majd itt-ott a regénybe, mert nagyon kíváncsi lennék a stílusára. Képzeljünk csak el egy sztorit a "jó" nélkül! Nincs ugyanis egy olyan szereplő, aki megérdemli, hogy szurkoljunk neki. A főhősünk is önző és számító, mi magunk sem örülnénk, ha varázsütésre az ölébe hullana minden. Talán egyedül csak azért irigykedhetünk rá, mert két igen jó pasi oldalán is megfordul. ;) Életében szerintem összesen kétszer cselekszik igazán önzetlenül, mind a kétszer a barátnője érdekében. Igen ám, de a barátnője meg olyan egy bamba teremtés, hogy szinte meg sem érdemli a boldogságot.
Pár szót a színészekről is kell ejtenem. Reese Witherspoon arca nekem még mindig túl kedves egy ilyen szerephez, de ettől függetlenül szerintem nagyon jó volt. Romola Garaira pedig nem is ismertem rá, csak most olvastam, hogy ő a Dirty Dancing 2.-ben látott főszereplő lányka. És, ott vannak ugye a pasik... Gabriel Byrne és James Purefoy, akiknek elég csak megjelenniük és a női nézők máris elolvadnak a képernyő előtt. :)
Szóval, végül is szerintem érdekes film volt, leginkább amiatt a monumentális, fordulatos és elgondolkodtató történet miatt, amit elmesélt. Viszont ez a rengeteg rövidítés mindenképpen sajátos, pattogós jelleget kölcsönzött neki; szerintem ha valaki olvasta az eredeti művet, akkor biztosan utálja a feldolgozását. Ugyanakkor például a Mansfield Parkhoz képest nekem mindenképpen nagy élmény volt.
4/5
u.i.: Kusza és csapongó soraim után azért idelinkelek egy sokkal összeszedettebb kritikát is, aminek viszont minden egyes sorával egyetértek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése