Friss levegő

Viola még mindig nagyon szép nő. Angéla szégyelli Violát. A kommunikáció közöttük már szinte lehetetlenné vált. Csak a kedvenc sorozatukat nézik mindig együtt, soha nem mulasztanak el egy részt sem. Valószínűleg titkon mindketten szerelmesek a főszereplőbe. Viola ott dolgozik, ahol senki sem akar dolgozni. Keresi az igazi férfit, akit szeretni tudna. Angéla szép ruhákat szeretne tervezni. Valami másra vágyik. Egy másik életre. Friss levegőre. (port.hu)

Igazából nem tudom eldönteni, hogy mi volt a legnagyobb probléma: a, Az, hogy ez a film, hm, hogy is fogalmazzak? Szóval: nem jó, b, Az, hogy későn vetítették, én pedig nagyon fáradt voltam hozzá, viszont feltétlenül meg akartam nézni, c, Az, hogy én nem is szeretem a művészfilmeket (ez utóbbi a legkevésbé valószínű, mert igenis, régebben sok ehhez hasonlót néztem és szerettem).

Tudom én, hogy egy ilyen filmmel kapcsolatban sok elvárás van (például a jeleneteket egészen az ember tűréshatáráig kell nyújtani, a párbeszédnek lehetőleg minimálisnak kell lennie, a látványvilágnak pedig egysíkúnak - hiszen a mondanivaló másban van és más úton jut el a nézőhöz) és még az a néhány évvel ezelőtt hallott mondat is kísért, hogy: "egy művészfilmben csak maga a rendező tudja, hogy mi miért történik, bár néha még ő sem." :) Ezekkel, amiket kicsit ironikusan most felsoroltam, még ki is lennék békülve, de itt valahogy minden olyan furcsán van összehozva. Mintha Kocsis Ágnesnek lett volna egy csomó-csomó ötlete, amit most mind belepakolt az első(?) filmjébe, még akkor is, ha igazából fölösleges vagy egymással össze nem illő elemek voltak. De ami számomra még ennél is zavaróbb, az a szereplők hiteltelensége. Vesszek meg, ha egy 17 éves "divattervező" lány ilyen, mint Angéla. Az anyjával való viszonya és az, hogy az anyja ezt szó nélkül elfogadja és például nem is kezd aggódni az eltűnéskor, számomra szintén valótlannak tűnt. A párbeszédeket én tényleg nem hiányoltam, de úgy tűnik, a készítők igen, mivel helyenként totál fölösleges dialógusokat is belepakoltak. A látványban viszont kicsit többet igényeltem volna, mert mondjuk amit egy koreai filmben a gyönyörű tájképekkel és azok színpompás bemutatásával érzékeltet aprócska adagokban a készítő, itt az a szereplők ruhájában nyilvánult meg. Igen ám, de ez valahogy nálam már a nevetségesség határát kezdte súrolni.

Jó-jó, értem ám a mondanivalót (tényleg, a színekét is), még ha az előző kritizálás után most felszínesnek is tűnök. Tényleg fejbeverő az egész, ezt egy percig sem tagadnám, főleg, ha az ember belegondol, vajon hányunknak van hasonló élete, hányan vágynak friss levegőre, hányan keresik a kitörés lehetőségét és végül hányan zárják valamilyen okból mégis saját kezűleg magukra az ablakokat. Ez így szép és jó és persze értékes gondolat, csak az a baj vele, hogy a tálalással nem vagyok elégedett... Pedig az alap elgondolás, a helyzet, amiben a szereplők vannak és maga a téma is nekem nagyon érdekesnek tűnt, épp azért is sajnálom, hogy a végén csak ennyi lett belőle. De az is lehet, hogy tényleg csak az időzítés volt most rossz, a kritikák ugyanis nagyon szépen nyilatkoznak róla. Talán túl szépen is...

3/5