Hát, ezúttal is a tévé választott helyettem esti filmet, nem pedig én magamnak... Igazából eleinte nem is igazán tetszett, hiszen nem nagyon szokott bejönni ez a stílus, de az első kb. háromnegyed óra mégis maradásra bírt, hiszen a kiégett ex-ügynök legmélyebb kétségbeesése és a kis szöszi lánykával szép lassan, fokozatosan kialakuló barátsága egyaránt tökéletesen volt bemutatva. Aztán jött a fordulat, az emberrablás, ahonnan kezdve a film igazi üldözős-lövöldözős-robbantgatós-megkínzós akciómozivá vált, amitől néha már viszolyogtam is, hiszen ezek a jelenetek nem igazán valóak az én kis gyenge idegzetemnek. Persze változatos volt, igen, meg a feszültséget folyamatosan fenntartó, szóval az akciókedvelők számára mindenképp nyugodt szívvel tudnám ajánlani.
A színészek is remekek, Denzel Washington karaktere több egyszerű "gyilkológépnél", hiszen fejlődése végig a szemünk előtt játszódik le és több ponton is gondolkozóba ejthet vagy épp megdöbbenthet. Dakota Fanning szintén csodálatos, talán ő az egyik legtehetségesebb gyerekszínész, fogékony az apró rezdülésekre, érzékenyen és tökéleteset alakít, pont, mint a Nevem Samben. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele most, hogy felnőtt - ezeket a jelenleg futó vámpír ladys szerepeit ugyanis nem igen tudom hova tenni. A kisebb szerepben is láthatunk ismerős színészeket, sőt, eddig színészként (számomra) ismeretlent is Marc Anthony személyében. Hát igen, bevallom, ifjabb koromban még odavoltam érte is, nemcsak a dalaiért és a klipjeiért, most viszont inkább visszaküldeném a "kaptafájához".
A film további előnyeként említeném azt is, hogy kábé a negyede nem volt szinkronizálva, így most a spanyoltanulás legeslegelején számomra az is mindig nagy élmény volt, ha egy-egy szót vagy kifejezést elcsíptem és megértettem. :)
3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése