Két hete nem láttam már egy árva filmet sem, sőt, az agyleszívó tévézést is még minimálisabbra csökkentettem a megszokott minimálisról, úgyhogy érthető, hogy most mennyire ki voltam már "éhezve" valami jó kis néznivalóra. ;) De úgy döntöttem, nem bízom a véletlenre a dolgot, így olyan filmet választottam, amit már kismilliószor láttam, de amit még mindig egyszerűen csak imádok. :)
Mert mekkora dolog már, hogy két srác, Matt Damon és az egyébként magyar származású Ben Affleck, csak úgy fogták magukat és rittyentettek egy jó kis forgatókönyvet, ami aztán pikk-pakk Oscart is hozott nekik? És ami a legjobb az az, hogy nemcsak nekik, hanem véégre, vééégre a szőrmók színész-isten Robin Williamsnek is, aki mellesleg nagy kedvencem és mindig könnyeket tud csalni a szemembe - vagy a röhögéstől, vagy a meghatottságtól. Igen, még ebben a filmben is.
Hú, most elemezzem, hogy miről is szól? Az ajánlóban már leírták, hogy mi van a képernyőn, de hát az ez esetben is fityfene a valósághoz képest. Az van ugyanis, hogy mindig, mikor nézem, meglátok benne valami újat. Nehéz történet, nehéz sorsok, nehéz gondolatok, klassz poénok, színészóriások és jó kis alakítások. Szóval jól van ez megcsinálva és minden a helyén van, még Ben Affleck suhogós melegítői is és az a rohadt, leszakadni sem akaró sál is az egyébként gyökér prof nyakában. :) Imádom nézni, még akkor is, ha helyenként már kívülről tudom a szöveget, hiszen hogy is felejthetnék el olyanokat, hogy "pislogópárbaj két dél-bostoni között", vagy a klasszikussá vált "dolgom van egy lánnyal"? És imádom, ahogy végigvezetnek az érzelmek hullámzásán, ahogy a srácok közti mély, de nem nyálas barátságot megmutatják, ahogy Robin Williams bizalomra tanít és magával ragad, és hogy Minnie Drivert még mindig mennyire bájosnak találom. Súlyos és laza, vidám és torokszorítóan sokkoló van itt egybegyúrva, észrevétlenül, tökéletesen elegyítve, ráadásul remek zenékkel kísérten, amiket, sajnos hatszázadjára is le kell írnom: imádok. :)
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése