Avatar 3D

Egy deréktól lefelé megbénult háborús veterán a távoli Pandorára utazik. A bolygó lakói, a Na'vik az emberhez hasonló faj - de nyelvük és kultúrájuk felfoghatatlanul különbözik a miénktől. Ebben a gyönyörű és halálos veszélyeket rejtő világban a földieknek nagyon nagy árat kell fizetniük a túlélésért.
De nagyon nagy lehetőséghez is jutnak: a régi agyuk megőrzésével új testet ölthetnek, és az új testben, egy idegen lény szemével figyelhetik magukat és a körülöttük lévő felfoghatatlan, vad világot.
A veterán azonban más céllal érkezett. Az új test új, titkos feladatot is jelent számára, amit mindenáron végre kell hajtania. (port.hu)

Hát eljött a nap, amikor megnyílt kis városunkban is a 3D-s mozi és ez remek apropóul szolgált arra, hogy én is beálljak azon sok-sok milliónyi néző sorába, akik már látták James Cameron kék izékéit. :)

Tudom, hogy sokan rajonganak ezért a filmért, még akkor is, ha közben még el is ismerik, hogy a történet kiszámítható és lapos, de hát mit számít az, ha kárpótol a látvány?

Hát, nekem egy bajom volt csak ezzel: az, hogy engem nem kárpótolt.

Vártam, én tényleg kitartóan vártam a nagy hú-t, meg há-t, de az az igazság, hogy egyszerűen nem tudtam komolyan venni ezt az egészet. Egy idő után kicsit már unatkoztam is, no meg törte az orromat az a hülye műanyag szemüveg. Nem tudtam nem viccesnek látni némelyik jelenetet, de sajnos olyanokat, amik nem is viccesnek voltak szánva. Jó, nem tagadom, volt kábé két olyan pont is, ami azért meg tudott érinteni (amúgy is mindig ilyeneket keresek a filmekben), de ennyi hatásvadászat között még szerencse, hogy sikerült ilyet is találni. (Mondom, kettőt.) De egyébként semmi extra. Egy egyszerű, nevetséges kis mesefilm volt az egész, ami ráadásul a végén már irritálni is kezdett a sok lövöldözéssel, no meg azzal az idióta katona bácsival, akinek a karja legalább olyan vastag, mint az én derekam és egyedüli dolga meg csak annyi volt, hogy utáljuk. Hát, ha ezt a tévében látom, lehet, hogy át is kapcsolom. Amikor pedig ráeszméltem, hogy a szemem és a füleim már teljesen kikészültek itt a nagy vizuális- és hanghatásokban, hát csúfondárosan feltettem magamnak a kérdést: és mindezt miért is? Nem éri meg ugyanis.

Biztos maradi vagyok, meg földhöz ragadott, de engem jobban érdekel, amit látok, mint az, ahogyan látom. És az ilyen rajzolt 3D-s táj engem valahogy nem tud meghatni - láttam én 3D-ben természetfilmet és az valahogy sokkal érdekesebb volt. Jó, nem ennyire csicsás, de érdekes. Persze, nem vitatom, hogy szépek a képek, nyilván sokat dolgoztak vele, de hát minek, ha úgyis az összhatás számít és ahhoz meg ez azért elég kevés.

De legalább már elmondhatom, hogy én is láttam "igazi", egész estés mozifilmet 3D-ben. Valami viszont azt súgja, hogy ez nem válik szokásommá.

3/5 - de csakis az új technika és a monumentális jelenetek miatt

(ui.: Egy igazi jó kis odamondós véleményért pedig klikk ide)