Ez utóbbinak természetesen semmi köze ehhez a filmhez, de Russell Crowe viszont egyetlen főszereplője és erősen az a gyanúm, hogy ezt a viszonylag hosszú, két órás "drámát" (most komolyan, ha ez dráma, én megharapom magam) neki kellett volna elvinnie a hátán. Persze lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, de akkor is úgy érzem, hogy ő azért kicsit kevés ehhez. Persze, látjuk a bunkó, kőszívű, gonosz tőzsdést, aki senkivel és semmivel sem törődik, csak saját magával, aztán látjuk, ahogy ifjúkori emlékei előtörnek, aztán jé, csodák-csodája: megváltozik, micsoda meglepetés! Közben van egy-két poén, egy-két kellemes perc, egy-két franciák vs. angolok fricska, de ennyi, semmi több! Annak a frenetikus, borászos, provance-os hangulatnak is ütnie kellene, de nem, nem, valahogy nem sikerül, mert hiába szép a képi világ, hiába sóvárgunk utána, valahogy mégsem lesz olyan magával ragadó, mint a Pár lépés a mennyország borászata. Aztán jön a szerelem, Marion Cotillard csodálatos nézése, némi civódás, majd boldog egymás karjaiba omlás és happy end.
Ennyi és nem több, minden esemény előre borítékolható, de a film mégis hatalmas hiányérzetet hagy maga után, leginkább hangulatában. Nem is igazán értem, hogy miért áradoztak olyan sokan róla. Számomra helyenként már unalmas is volt, szóval ha valaki olyan filmet keres, ami romantikus, hangulatos, vagy épp "franciás", az szerintem könnyen találhat sokkal jobbakat is ennél.
3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése