2010. április 2.

Bor, mámor, Provence

A bankár Max új tranzakciójának sikerét beárnyékolja bácsikája halálhíre. Miközben Franciaországba utazik, ahol kastélyt és szőlőbirtokot örökölt, a munkaadója vizsgálatot indít ellene. Kiderül, hogy a pincészet sokat érhet. Max maga sem tudja, mihez kezdjen, vegye át az irányítást, vagy értékesítse. Az emlékei mellett sok idejét foglalja le Fanny, az étterem tulajdonosnője. Az álmodozásnak vége szakad, amikor felbukkan Christie, a nagybácsi törvénytelen lánya. Max szerint viszont szélhámos. De nem ez az egyetlen rejtély a nagybácsi és a birtok életében. (port.hu)

Egy szörnyű vallomással kell kezdenem: van két színész, akikről állandóan áradoznak a nők, hogy így helyesek, úgy sármosak, de én valahogy sosem tudtam igazán lelkesedni értük. Lehet, hogy ez valami korosztályos probléma? Ki tudja... mindenesetre ez a két színész nem más, mint Russell Crowe és George Clooney.

Ez utóbbinak természetesen semmi köze ehhez a filmhez, de Russell Crowe viszont egyetlen főszereplője és erősen az a gyanúm, hogy ezt a viszonylag hosszú, két órás "drámát" (most komolyan, ha ez dráma, én megharapom magam) neki kellett volna elvinnie a hátán. Persze lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, de akkor is úgy érzem, hogy ő azért kicsit kevés ehhez. Persze, látjuk a bunkó, kőszívű, gonosz tőzsdést, aki senkivel és semmivel sem törődik, csak saját magával, aztán látjuk, ahogy ifjúkori emlékei előtörnek, aztán jé, csodák-csodája: megváltozik, micsoda meglepetés! Közben van egy-két poén, egy-két kellemes perc, egy-két franciák vs. angolok fricska, de ennyi, semmi több! Annak a frenetikus, borászos, provance-os hangulatnak is ütnie kellene, de nem, nem, valahogy nem sikerül, mert hiába szép a képi világ, hiába sóvárgunk utána, valahogy mégsem lesz olyan magával ragadó, mint a Pár lépés a mennyország borászata. Aztán jön a szerelem, Marion Cotillard csodálatos nézése, némi civódás, majd boldog egymás karjaiba omlás és happy end.

Ennyi és nem több, minden esemény előre borítékolható, de a film mégis hatalmas hiányérzetet hagy maga után, leginkább hangulatában. Nem is igazán értem, hogy miért áradoztak olyan sokan róla. Számomra helyenként már unalmas is volt, szóval ha valaki olyan filmet keres, ami romantikus, hangulatos, vagy épp "franciás", az szerintem könnyen találhat sokkal jobbakat is ennél.

3/5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése