Kaméleon

Farkas Gábor foglalkozását tekintve szélhámos. Magányos, csúnyácska nőket hálóz be, szerelmet ígér, majd megcsapolja a bankszámlájukat. De egy nap, elege lesz a piti ügyekből, igazi kihívásra vágyik. Így találkozik Hannával, a gazdag és szép balerinával, aki egy sérülés után próbál visszatérni a színpadra. Gábornak minden trükköt be kell vetnie, hogy a lány komolyan vegye, szerez magának luxuslakást, sportautót, orvosi diplomát, sőt egy egész kórházat is, ha kell. De a hazugságok bonyolult hálójába ő maga is belegabalyodik, és végül már azt sem tudja biztosan, valóban csak a pénz-e a cél. (port.hu)

A magyar filmipar haldoklik... Csúnya kijelentés, de akkor is így gondolom. És amíg ilyen Poligamy, meg Szinglik éjszakája szerű silányságokat ontanak a filmkészítők, addig szerintem senkinek semmi alapja sincsen felháborodni ezen a mondatomon.

Nagyon kellene gondolkoznom, hogy jó magyar filmeket tudjak most felsorolni. Ja igen: színeseket, méghozzá az elmúlt 10 évből. Csoda, hogy már szép lassan találnak új szereplőket is és nem csak az az 5-10 megszokott arc köszön vissza mindenhonnan. Szóval nem is ragozom tovább: én mindig fenntartásokkal ülök le kis hazánk újabb "filmremekei" elé. Viszont annál nagyobb élmény, amikor nagy ritkán pozitív értelemben csalódhatok.

Mit is várhatnánk egy ilyen leírás alapján? Valami szokványos romantikus komédiát, ahol hülyére veszik a nőket, de ők még ezt élvezik is, hiszen hát mondom, hülyék, viszont a Csernus-féle sokkterápia általában hatásosnak szokott bizonyulni, miért ne vennénk át a stílusát? És mivel nem akarunk rossz szájízt hagyni a nézőben, no meg a sok fricska után egyébként is mindenki happy endre vágyik, úgyis eljön majd a fordulat: Ámor nyila eltalálja a szélhámosfiút, jó útra tér és kis asszonykájával boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Hát, a számításunk be is jön egy darabig. Van romantika, van komédia, van haverkodás, van poénkodás, van mázli, van lassan szövődő szerelem, jó zene, jó színészek, bonyolódó szálak, sodró lendületű történet. Élvezzük is, amit látunk, még ha kicsit már kényelmetlen is kezd lenni a sok-sok hazugság és a játék mások érzelmeivel. Majd jön egy pont - konkrétan amikor Nagy Ervin szája Kulka János szájához (vagy inkább ágyékához?) közelít - és innentől hirtelen minden kezd rohamosan megváltozni, nevetni pedig tényleg senkinek sem jut már eszébe.

Kijózanító, mint egy pofon és emiatt az élmény tényleg élmény lesz.

Kicsit még a hatása alatt is vagyok, de közben meg büszkén ujjongok: igen, ez is magyar film volt. Még ilyet, még!!! (De ha kérhetném: kicsit kevésbé ijesztő plakáttal, jó?)

5/5