A Napkirálynő

Minden nagy fáraó mögött egy asszony áll. Akhesa hercegnő persze még nem számít asszonynak. Tizennégy éves, vad és neveletlen: pedig az őt körülvevő felnőttek mindent elkövetnek, hogy hozzátörjék a fáraó udvarának szigorú szokásaihoz. Akesha azonban egyre-másra meglóg otthonról, és álnéven, álruhában élvezi a közeli piac forgatagát. Önállóságának, éles eszének, no meg a macskájának köszönheti, hogy már többet tud a világról, mint apja, Akhnáton fáraó: tudja, hogy Karnakban a papok összeesküvést szőnek uralkodójuk ellen és az ország határára nomád harcosok érkeztek, akik titokzatos megbízójuk utasítására várnak. A lány elszökik otthonról, anyjához, Nefretitihez indul az elefántok szigetére, hogy a segítségével, vagy ha kell, egyedül megmentse az országot. És esetleg még szerelmes is lehessen közben. (port.hu)

Furcsa arcszerkezetű, kék szemöldökű egyiptomi figurák izgis kis kis kalandja ez a mese(?)filmecske, ami azért annyira nem való ám gyerekeknek, szerintem legalábbis. Mert nemcsak azt tudjuk meg, hogy a piramis teteje önműködően tud felnyílni, vagy hogy a főpap mindig gonosz, hanem azt is, hogy a labirintus mélyén a mindenféle sejtelmes árnyak és kinyúló karok/indák jól meg is tudják ám gyilkolászni az arra érdemeseket. A gyerekek meg mindig bátrak, egyedül mentik meg a világot Egyiptomot és szerelmesek lesznek, de hát ezt már úgyis megszokhattuk. ;)

Egyébként meg ha mindettől elvonatkoztatunk, egész jó kis rajzfilm ez! Igaz, hogy számomra érthetetlen, miért olyan, mintha a címszereplő "főhősnőn" kívül a szerzők szándékosan mindenkit rondára és/vagy idétlenre akartak volna megrajzolni, de hát idővel úgyis megszokja az ember. Maga a sztori ugyanis nem unalmas és nem hétköznapi, már csak a kor és a környezet miatt sem. Friss és szórakoztató, még úgy is, hogy nem igazán stílusom a rajzfilm. Az meg, hogy belga-francia-magyar koprodukcióról van szó, eleve felmagasztalja a szememben. :)

4/5