Juno

Juno (Ellen Page) egy csinos, okos tinilány, akinek váratlanul mégis azzal kell szembesülnie, hogy osztálytársával, Bleekerrel (Michael Cera) egy túl jól sikerült éjszakán szimpla hülyeségnél sokkal többet csináltak... Az anyai "örömök" elé néző lány barátnője, Leah (Olivia Thirlby) segítségével nevelőszülőket keres és talál a születendő kicsinek. A tökéletes adoptálók Mark (Jason Bateman) és Vanessa (Jennifer Garner), a tehetős külvárosi szerelmespár, akik már alig várják, hogy a karjukban tartsák a csöppséget. Szerencsére Juno szülei (J.K. Simmons és Allison Janney) mindenben a legmesszebbmenőkig támogatják bajba esett lányukat - erre pedig szükség is lesz, hiszen a nem egyszerű szituba kerülő tini kemény döntések előtt áll a felnőtté váláshoz vezető úton. Végül azért minden megoldódik, és az édesbús mozi stáblistájáig Juno arra is rájön, hová tartozik. (port.hu)

Sokan áradoztak/áradoznak erről a filmről, úgyhogy én is nagyon vártam már, hogy végre láthassam. És bár azonnal érezhető, hogy ez nem egy szokványos, rózsaszín felhős amerikai vígjáték, no meg a főszereplő lányka is egy igazi különc, laza csajszi, az összhatás nekem mégis kicsit kevésnek bizonyult. Sőt, talán kicsit csalódtam is. Nem tudom, lehet, hogy ez csak a mai hangulatomnak vagy a nagy várakozásnak köszönhető, de hiányérzetem maradt a film végén.

Pedig laza kis másfél órás történetet láttam, ahol kezdetben mindenki könnyedén veszi az amúgy rohadt nehéz helyzetet, hiszen még csak egy hangos szót sem hallunk, a szülők is szinte flegmán veszik tudomásul a történteket, Junoról nem is beszélve... Aztán persze a dolgok megváltoznak, bla-bla-bla, és kiderül, hogy a felelőtlen tinilányban mégis több a felelősségérzet, mint némelyik felnőttben. De hát könyörgöm, ez az egész mégis csak amolyan jelzés értékű! És nem is tudom, de valamit még vártam volna... talán nem is épp a végén, mert azzal végül is elégedett vagyok, hanem közben.

Na nem mondom, hogy nem jó, mert hát jó film, de a kezdeti lazaság után már a végét sem tudom igazán komolyan venni. Pedig van ám mondanivalója, méghozzá elég szomorú mondanivalója, amit igen, megértek, majd pedig simán tovább is megyek, mert valahogy ilyen tálalásban nem tud megérinteni a dolog. De nem gond, hiszen ezzel én is csak pont úgy teszek, mint a filmben látott karakterek, akik ugyanilyen szimplán, egyszerűen csak továbbmennek...

3/5