2010. július 23.

Hirtelen 30

1987-et írunk, Jenna 13 éves lány, aki épp kezd tiniből nővé érni. A probléma az, hogy nem tud olyan gyorsan felnőni, amennyire szeretne. Szüleivel él együtt, akiktől a falra mászik, a menő srácok keresztülnéznek rajta a suliban, különösen az az egy, akibe halálosan bele van esve.
Eddig boldogan töltötte minden idejét legjobb barátjával és szomszédjával, Matt-tel, de már sokkal inkább szeretne a suli legmenőbb társaságához tartozni, semmint hogy örökké Matt-tel legyen, ezért 13. szülinapján bulit rendez, ahova meghívja a suli trendi arcait. Csakhogy a buli nagyon rosszul sül el számára. Jennát egy játék kedvéért bezárják a szekrénybe, majd mindenki megfeledkezik róla, ezért az egész éjszakát bezárva tölti, miközben odakint mindenki remekül mulat. Porig alázva, megszégyenülten, egyedül kuksolva, komoly fogadalmat tesz: ha most egy csapásra felnőtt lehetne, olyan élete lenne, amilyet mindig is szeretett volna. Csodával határos módon vágya valóra válik. Másnap, amikor felébred, 2004-et írunk és Jenna 30 éves. Mi több, elképesztően sikeres nő, egy divatmagazin vezetője és van egy csodálatos lakása a Fifth Avenue legmenőbb részén.
Álma valóra vált: nem a kamaszkor nehézségeivel és komplexusaival küzdő kislány többé, hanem népszerű és sikeres felnőtt nő, aki maga irányítja az életét. Csakhogy van egy apró probléma: halvány fogalma sincs, hogy mit csinált a közbeeső években, és hogy érte el mindazt, ami a jelenlegi élete.
(port.hu)


Syerekkorom egyik kedvenc filmje volt a Segítség, felnőttem! Tom Hanks-szel a főszerepben. A részletekre annyira már nem is emlékszem, viszont annyi idősen egészen viccesnek találtam és ez elég is volt akkor. De valahogy ez az "a gyerekek felnőttek akarnak lenni, a felnőttek meg a gyerekkorba vágynak vissza" téma láthatóan sokkal többet tartogat magában annál, hogy ne dolgozzák fel mindig újra és újra.

Az az igazság, hogy az ilyen történeteknek általában már 1 perc után meg lehet jósolni a végét, de be kell vallanom, ezúttal most nem is zavart. Az útra voltam kíváncsi és a kis humoros meglepetésekre, amiket Jennifer Garner bája és csillogó szeme, no meg Mark Ruffalo sármja valahogy még kedvessé is tudott varázsolni. A thrilleres táncos jelenetet én például végigmosolyogtam. :)

Szóval, lehet, hogy sokszor feldolgozott és ezért lerágott csont már ez a történet, de nekem most valahogy mégis jól esett. A vége azért kissé tündérmesés és rózsaszín, talán még össze is van csapva, de ezt könnyen elfelejtem, mert maga a film kellemes kikapcsolódást nyújtott így a forró nyári délutánban.

4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése