Ismételten szeretnék Leonardo DiCaprio védelmére kelni, ugyanis a sok skatulya és előítélet ellenére ő igenis, jó színész. Időnként volt az arcán egy pimasz, kisfiús grimasz, ami eleinte kicsit zavart, de aztán rájöttem, hogy ez nagyon is illik a karakteréhez. Az, hogy még mindig túlzottan emlékeztet a Titanic fedélközi utasára, no meg egyéb kisfiús szerepeire, egyszerűen csak pech -- na de arról igazán nem tehet, hogy még nem annyira idős, hogy ráncok takarják el a hasonlóságot. ;) Partnere, Kate Winslet is igazán tökéleteset alakít; sőt, ha lehetne fokozni a jelzőt, akkor ő biztosan kiérdemelné azt is. Pedig nem vagyok hű-de-nagy rajongója, de néha a képernyőre nézve azt éreztem, hogy szívesen odamennék hozzá, mellé ülnék és azt mondanám neki: Hello April, leszünk barátok? (Brr... most is beleborzongok néhány jelenet hangulatába.)
Maga a film szerintem remekül össze van rakva. A mellékszereplők viszonyulása a párhoz, a szerepek váltakozása, a várakozás és a belenyugvás... mind-mind remekül, szinte már fájón hűen a valósághoz lett bemutatva. És igen, itt a befejezés még talán valóságosabb is, mint Lester sorsa.
Többet most igazán nem tudok mondani, de talán nem is kell, az üzenetet mindenkinek saját magában kell megtalálnia.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése