Az ördög Pradát visel

Miranda Priestly a divat legnagyobb hatalmú úrnője, akinek ápolt kezeitől retteg a New York-i divatipar, aki senkit nem tűr meg útjában, ha tervei kivitelezéséről van szó, tökéletesen ellenőrzése alatt tartja a "divat bibliáját", a Runway Magazine-t, annak munkatársai életét teljesen megkeserítve. Miranda új munkatársa, Andy Sachs a frissen végzett főiskoláslány egyáltalán nem illik a képbe: szürke, jellegtelen, tökéletes ellentéte a cégnél dolgozó díváknak. Amikor belép a szerkesztőségbe, megdöbbenve jön rá, hogy a munka, amelyre jelentkezett nem elszántság és céltudatosság kérdése. (port.hu)

Igazság szerint én már láttam egyszer ezt a filmet, még a moziban; egy végtelen hosszú bonctermi gyakorlat után néztük meg a csoporttársaimmal (természetesen mindannyian lányok) és hogy őszinte legyek, nem véletlen, hogy ennyire emlékszem a körülményekre -- ezek emlékezetesebbek voltak, mint maga a film.

Ma este viszont ismét végignéztem, méghozzá igen prózai okokból: legrégibb barátnőm nagyon szereti és gyakran idézget belőle, így aztán már ráuntam, hogy nekem semmit sem mondanak viccesnek szánt beszólásai, mivel még az alapsztorira is csak alig-alig emlékszem. Végül viszont kellemesen csalódtam, mert a film jó kis esti kikapcsolódásnak bizonyult.

Mondanom sem kell, hogy Meryl Streep meg az ő újabb hihetetlen átváltozása és karakterteremtése adja az alapot az egészhez; mellette boci szemek ide, pónit megszégyenítően csüngő hatalmas frufru oda, Anne Hathaway szinte csak statisztának tűnik. Stanley Tucci viszont tetszett; az ilyen öntelt bagázsokba valahogy mindig kell egy ilyen kedves, segítőkész figura - lásd pl. az örök klasszikus Micsoda nő!-t.

No igen, a sztori kicsit azért persze kiszámítható és eleinte valahogy alig akar beindulni; kicsit nagyobb divatkavalkádra számítanék, de hát egye fene, nekem már az is külön öröm, ha egy-egy általam is ismert márkanevet sikerül elcsípnem. A vége, azon belül is maga a nagy Meryl Streep-mesterkedés viszont meglepett és időm sem volt felháborodni a túl kedves befejezésen, inkább csak mosolyogtam én is a jégkirálynővel együtt. Persze csak egy picit.

Szóval, kellemes kikapcsolódás csajos estékre, amikor love storykhoz épp nincs kedvünk, de egy kis csillogó rózsaszín világ azért jöhet, némi kis aggyal és szívvel, harccal és küzdelemmel fűszerezve, nehogy túlzottan belefeledkezzünk. Hát, nekem most bejött a kombináció.

Ja, és: ennyi. ;)

4/5