Camille egy kis, tetőtéri lakásban él Párizsban és takarítónőként dolgozik. Egy szép napon összefut a dadogós és gyámoltalan Philibert-rel, akit meghív ebédelni szegényes kuckójába és rövid úton össze is barátkoznak. Philibert lakótársa Franck, a nőcsábász mesterszakács, aki nagymamáján kívül egy nőt sem tisztel. Mikor pedig Philibert a betegeskedő Camille-t tágas lakásába költözteti, egyáltalán nem nézi jó szemmel. (port.hu)
Kedves, aranyos kis film, angyali mosolyú és elbájoló-elbűvölő
Audrey Tautouval, morcos-mogorva jó pasi
Guillaume Canet-val
(óó, bevallom, annak idején én belé szerelmes is voltam, mikor láttam A partot... és akkor a Szeress, ha merszet még nem is említettem) és eleinte furcsa, de rövid idő alatt megszerethető
Laurent Stocker-vel. Mosolygunk, merengünk, hagyjuk magunkat melengetni, átérezzük a sérült, magányosan küszködő karakterek félelmeit, fájdalmát, és csak ekkor jövünk rá, hogy az eddig irigyelt, kedves-nevetős jelenetek mögött is mennyi érzelem, milyen fontos mondanivaló lapult.
Jó film,
nekem nagyon tetszett és valahogy "jól is esett". Ja, és francia, szóval végre mentesültem kicsit a rózsaszín sziruptól.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése