2010. november 14.

Charlie és a csokigyár

A csokigyár, amelyről a szegény családban élő Charlie álmodik, borzasztóan titokzatos. Tizenöt éve senki nem látott egyetlen munkást se bemenni, se kijönni, nem látták a csokoládégyáros Willy Wonkát, csak az irtózatos mennyiségű csoki áramlik ki a gyárból. Azután fantasztikus hír röppen világgá: Willy Wonka bejelenti, hogy kinyitja gyára kapuit az öt szerencsés nyertes előtt, aki egy-egy aranyjegyet talál csokoládéja csomagolópapírjában. Charlie is a kevés kiválasztott közé kerül. Találkoznak a titokzatos férfival és arra is fény derül, mi a látogatás megszervezésének igazi célja. (port.hu)

Tim Burton egész egyszerűen nem normális, de közben meg hatalmas zseni. Ilyen arányban összerakni egy filmet, pontosítok, nevelő célzatú mesefilmet, fantáziavilágot, sötét képvilágú rideg valóságot, aranyos-kedves viccelődést és bántó, érzelmetlen gúnyolódást nyilván nem mindenki tudott volna, ráadásul úgy, hogy egyszer szívből jövően kacaghassunk, máskor meg könnyekig meghatódjunk rajta. Olyan arányban pakolja össze a hozzávalóit, hogy a végén, bár érezzük, itt most ez kérem az alaposan szánkba rágott mondanivaló, mégsem haragszunk meg a hirtelen jött váltásért, sőt, még csak csöpögősnek sem érezzük.

Kedves. Szeretni való. Idétlen. Bájos. Hihetetlen fantáziavilág. Valós problémák. Mondanivaló. Olyan fokú bárgyúság, hogy az már csak jó lehet. Őszinte, tiszta érzelmek, szeretet. Johnny Depp. Umpa-lumpák. :) Minden a helyén van.

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése