Laclos remekművéből kilenc filmfeldolgozás és számos színházi előadás született. A 2003-ban készült francia filmváltozat a hatvanas évekbe helyezve festi le a felső körök kiábrándító erkölcsi és lelki viszonyait. (port.hu)
*nem is így van, ejnye már!
Choderlos de Laclos története még mindig verhetetlen! Eelőször a '88-as, Glenn Close - John Malkovich-féle feldolgozását láttam, aztán pár éve elolvastam az eredeti regényt is, most pedig egy 3 részes francia minisorozatot izgultam végig az elmúlt estéken. Ezúttal a történet a 18. századból a 20.-ba lett áthelyezve, így eltűntek a mindenféle régies rangok, a márkiné- és vikomt-féle megnevezések, de gondosan ügyeltek arra, hogy a szereplők megőrizzék előkelőségüket, gazdagságukat és sznobságukat, így a történelmi különbség egyáltalán nem volt zavaró, sőt, inkább érdekessé és kicsit újjá tette a történetet egy-egy részletben, körülményben. Persze akad azért pár apróság, amibe bele lehet kötni, pl. Valmont sorsának beteljesülése, ami szerintem túl egyszerű és szinte méltatlan is hozzá (plusz azt sem vagyok képes felfogni, hogy miért kellett megölnie szegény lovat??); de ha már Valmont-nál tartunk, azt sem értem, miért kellett többször is utalást tenni arra, hogy ő bizony a fiúkat (is) szereti, hiszen az őt alakító Rupert Everettről ezt amúgy is tudom és beletelt egy kis időbe, míg sikerült elvonatkoztatnom a ténytől. A Merteuilnét alakító Catherine Deneuve csak úgy lubickolt a szerepében, tökéletes volt a veszedelmes viszonyokat háttérből irányító nagyasszonyként, sőt, még olyan plusz érzelmeket is bele tudott vinni és olyan plusz vonásokkal is felruházta a karaktert, hogy már nem is szégyellem bevallani, hogy valójában egészen kedvelem ezt az elvetemült nőszemélyt. (Bár, ha a színésznő kedves arcára gondolok, egyenesen lehetetlennek tűnik utálni, nem úgy mint a másik filmben a sokkal félelmetesebb Merteuilnét alakító Glenn Close-t.) A többi szereplő, valljuk be, ebben a történetben csakis mellékszereplő lehet: ők csak amolyan sakkbábuk a játszmában, így annyira nem is figyeltem rájuk, de természetesen így is minden a helyén volt az ő alakításukkal kapcsolatban is.
Mindent egybevetve tetszett a film; szeretem, ha valami ennyire részletekbe menő és aprólékos, főleg, ha maga az alaptörténet is ennyire ütős. Egyszerűen nem tudok betelni a két főszereplő karakter gonoszságával, intrikáival, fondorlataival, manipulációival és azzal, ahogy "ők nem a jóban, hanem a rosszban vannak együtt". De ennek ellenére a történet vége teszi csak fel a koronát az egész mesterkedésre, ennél jobb befejezést kitalálni sem lehetne. Még most is borsódzik a hátam, mikor felidézem azt a gúnyos hangsúlyt, ahogy Glenn Close kiejti: "War!", és a játszma új fordulatot vesz. Szóval jó történet, jó történet, ebben vagy más feldolgozásban, de mindenki számára csak ajánlani tudom.
4/5 (a -1 pont csakis a Valmont körüli butaságok miatt, grr)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése