2010. december 10.

Zuhanás

Roy Walker (Lee Pace) az 1920-as évek Los Angelesében dolgozik kaszkadőrként. Egy veszélyes mutatvány közben baleset éri, ezért ágyhoz kötötten él. A kórházban, ahol ápolják, megismerkedik egy fiatal lánnyal, Alexandriával (Catinca Untaru). Roy mesés történetekkel szórakoztatja a kislányt különféle hősökről, banditákról és csatákról. A férfi sérülése és a lány élénk képzelőereje miatt a valóság és a fikció határai lassan, de biztosan kezdenek elmosódni, ahogy egyre jobban belelovallják magukat a történetekbe. A férfi célja azonban ridegebb: meséivel a kislány bizalmát szeretné elnyerni, hogy elemeltessen vele némi morfiumot a kórház raktárából, s így tán örökre megszabadulhat fájdalmaitól. (port.hu)

Vannak olyan filmek, amiknél a valóság és a fantázia határa szép lassan elmosódik, majd pedig e kettő észrevétlenül egymásba is olvad. Ezen belül vannak olyan filmek, amiknél ez öncélú és csak szórakoztatni akarnak vele a készítők, de akad olyan is, ami a nehéz, olykor brutális valóság emészthetőbbé, elviselhetőbbé tételét célozza. Általában ilyenkor tűnnek fel a gyerekszereplők, és itt ismét kétfelé válik az út: vagy elcseszik holmi bárgyú, túljátszott vinnyogással az egészet, vagy pedig valami igazán jó kerekedik ki a végén belőle. Nos, a Zuhanás szerintem ebbe a legutóbbi kategóriába sorolható: egyszerű, mégis magával ragadó meséje és a "játék" mögül hirtelen feltörő érzelmek olyan erősen hatottak rám, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy percek óta zokogok.

Egy régen látott, de nagyon jó filmhez, a A Faun labirintusához tudnám hasonlítani, bár talán a Zuhanás kevésbé kegyetlen, viszont színesebb és szebben fényképezett, sőt, még valami kedves humor is átszövi. Mindenesetre nekem nagyon tetszett.

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése