Teljesen tudatlanul ültem le megnézni ezt a filmet, összesen annyit sejtettem, hogy húha, ettől aztán biztosan félni fogok. Na, így aztán teli volt meglepetésekkel, kezdjük rögtön ott, hogy igazából félni nem is féltem, csak izgultam. ;) Két dolgot viszont álmomban sem gondoltam volna: 1, hogy a teremtményt nem más, mint Robert De Niro, 2, hogy Kenneth Branagh ilyen filmet tud csinálni! Még mindig ámulok és bámulok, mert ez kérem nem holmi huszonötezredik Shakespeare feldolgozás.
És akkor most gyorsan jöjjön egy éles váltás: a film elejét untam. Nyilván tudtam, hova vezetnek a szálak, de a sok tétovázás miatt alig akart beindulni a történet. Igazából maga a "mű" készítése enyhén szólva is nevetséges: réges-rég bomlásnak indult hullákból egy fürdőkádban magzatvízzel és elektromos árammal embert teremteni elég buta elgondolás, de amint a teremtmény saját útjára indult, rögtön el is felejtettem születésének körülményeit, annyira érdekessé vált a történet. Igen, hátborzongatóvá is, de valami hihetetlenül páratlan és zseniális módon. Olyan alapvető kérdéseket boncolgat és olyan egyedien, hogy az ember nagy izgalmában el is feledkezik arról, hogy mennyire lehetetlen az, amit lát. Helena Bonham Cartert pedig még sosem láttam olyan filmben, amiben végig "normális" marad (a szónak hol ilyen, hol amolyan értelmében), szóval benne aztán most sem kellett csalódnom. Azt viszont, hogy egy rémisztgető horrorfilmnek gondolt alkotás ennyi mondanivalót és ennyi érzelmet hordozhat magában, tényleg álmomban sem gondoltam volna.
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése