A holokauszt az egyik legkeményebb téma, amiről beszélhetünk, beszélünk, sőt, beszélni is kell, de ennek ellenére szerintem mindig is sok kérdés marad majd megválaszolhatatlan. Vannak tettek, amik felfoghatatlanok, jóvátehetetlenek és amikre egyszerűen nincs, nem is lehet elfogadható magyarázat. Éppen ezért hátborzongató a gondolat: vajon ha megismétlődne, most lenne-e valaki, aki megakadályozza? Más dolog érezni és gondoldni, mint megtenni valamit; e gondolat kétszer is elhangzik a filmben és számomra ez a legnagyobb, általános érvényű üzenete. A feltett kérdések pedig a következők: Vajon bűnös-e az, aki egy koncentrációs táborban dolgozik és nap mint nap egyszerűen csak végzi a munkáját, mint bárki más? És még ha rosszat is tesz, van-e joga bárkinek is önhatalmúan ítélni felette? Van-e olyan (szerelmi) csalódás, ami feljogosít a másik feletti ítélkezésre? Van-e olyan, más élete(ke)t gyökeresen megváltoztató tett, amit meg lehet bocsátani, míg másokat pedig nem? Bűn-e a kultúrálatlanság, az írástudatlanság? Bűn-e úgy, ha saját akaratunkból választjuk és életünket rendeljük a titokban tartása alá? És bűn-e az, ha más életeket is alárendelünk, akarva vagy akaratlanul?
Hát ilyen feltevésekre keres választ a film. Hogy megtalálja-e? Ez is pont olyan kérdés, mint a legtöbb korábbi: mindenkinek magának kell felelnie rá. Gyanítom, hogy a válaszok mindenki számára mások, hiszen bár ugyanazt nézzük, máshogy és mást látunk meg belőle.
Elgondolkodtató, komoly film, Kate Winslet talán legremekebb alakításával, semmiképpen sem kikapcsolódáshoz.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése