Két problémám van csak a filmmel. Az egyik az, hogy Robert Downey Jr.-t sajnos még sosem sikerült komolyan vennem. Ráadásul a film elején most is mindent megtesz azért, hogy esélyem se legyen rá: antipatikus karaktert alakít, idióta ruhákban és parókákban járkál, egy szál piros pávatollban való futkározásáról nem is beszélve. Kitartóan győzködnöm kell magam, hogy a film végén mindettől el tudjak vonatkoztatni. A történet és a többi szereplő egyébként rendben van, bár azt még feltétlen meg kell említenem, hogy Hugh Grantet ilyen rusnyának még sosem láttam. :) De a készítők tudtak vinni a sztoriba humort és drámát egyaránt, így tényleg minden adott nemcsak a kikapcsolódáshoz, hanem érdeklődésünk folyamatos fenntartásához is. A végén pedig még az is megeshet, hogy csillogó szemmel sóhajt fel az ember: hát, ez egy szép film volt!
Igen ám, de itt jön a második problémám, ami valószínűleg genetikai defektus lehet nálam: nem tehetek róla, de a kosztümös filmek valahogy nem tudnak annyira magukkal ragadni... Olyan távoli az a világ, amiben játszódnak, hogy nehezen tudom beleélni magam. Például a legutóbbi hasonlónál (A másik Boleyn lány) is úgy éreztem, hogy bármennyire is nyelem a könnyeimet, egy hatalmas fal van köztem és a bemutatott világ között. Vagy legalábbis többszáz év.
De persze így is értékelem a látottakat. Szóval: "hát, ez egy szép film volt.", stb, stb.
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése