2011. április 15.

Egy asszony illata

Hálaadás hétvégéje van New Yorkban. Frank Slade nyugállományú alezredes azért jött a városba, hogy végre élvezze az életet: a jó éttermeket, a gyönyörű nőket, a limuzinokat és a luxuslakosztályt a Waldorf-Astoriában. A vak férfit a fiatal Charlie Simms vonakodva kíséri el az útra, nem is sejtve, hogy egy életre szóló leckét kap. Az együtt töltött napok pedig mindkettejüket örökre megváltoztatják. (port.hu)

Óvatlan szemlélő még azt hinné a cím alapján, hogy romantikus filmecskéről van szó, pedig dehogy! Ez egy igazi megmentős dráma, még meg kemény, férfias csomagolásban. Történet becsületről, barátságról, bátorságról, sosem késő újrakezdésről, sőt, ha nagyon akarjuk, még az élet értelméről is.

Al Pacino bár vakot játszik, többet és színesebbet lát és láttat, mint az egész szereplőgárda együttvéve. Viszolyoghatunk attól, hogy túl hangos és túl harsány, de visszagondolva talán pont így, mindezzel együtt tökéletes. Viszont ha még egyszer meghallom azt, hogy "Whoo-ah!", lehet, hogy karmolni fogok! :) A fiatal Chris O'Donnell pedig pontosan az a szende jófiú, akiről azt hinnénk kettőt sem tud szólni, de aztán idővel ő is megnő ám a szemünkben. Most tetszett, ehhez a szerephez kitűnő, pedig őt nem mindig szoktam szeretni.

Lassan, de hangosan hömpölygő, a néző számára nem is épp egyszerű üzenetet átadó film ez, így nem véletlenül van örök érvényű helye a klasszikusok között. Kétség kívül kell hozzá egy hangulat, meg a 2,5 órás játékidő miatt némi türelem is, de szerintem megéri az "áldozatot".

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése