Al Pacino bár vakot játszik, többet és színesebbet lát és láttat, mint az egész szereplőgárda együttvéve. Viszolyoghatunk attól, hogy túl hangos és túl harsány, de visszagondolva talán pont így, mindezzel együtt tökéletes. Viszont ha még egyszer meghallom azt, hogy "Whoo-ah!", lehet, hogy karmolni fogok! :) A fiatal Chris O'Donnell pedig pontosan az a szende jófiú, akiről azt hinnénk kettőt sem tud szólni, de aztán idővel ő is megnő ám a szemünkben. Most tetszett, ehhez a szerephez kitűnő, pedig őt nem mindig szoktam szeretni.
Lassan, de hangosan hömpölygő, a néző számára nem is épp egyszerű üzenetet átadó film ez, így nem véletlenül van örök érvényű helye a klasszikusok között. Kétség kívül kell hozzá egy hangulat, meg a 2,5 órás játékidő miatt némi türelem is, de szerintem megéri az "áldozatot".
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése