Az az érdekes, hogy ez a film nem is annyira rossz, mint ahogy azt elsőre hinné az ember. Nem viccelek! A sztori több egyszerű romantikus vígjátéknál, sőt, ha az ember csak laza punnyadásra vágyik elalvás előtt, még az is megeshet, hogy csalódni fog.
Bár sajnos időnként irritálók tudnak lenni a főszereplők, de ha van türelmünk kivárni, akkor kiderül, hogy nem egy bunkó és beképzelt vén pasi meg egy naiv kis liba románca áll itt középpontban, hanem mindenféle kapcsolatok. A lány és az apja; a lány és az apja-korú pasi, aki inkább mentor, mint társ; a lány és a munkája, no meg a kishitűsége és bizonytalansága... Lehetne még sorolni, mivel ezek az apró szeletekből összeálló képek teszik élvezhetővé a filmet; a korosodó pasi százhuszonkilencedik csábítása nem kötne le ennyire. A pontot az i-re pedig a vesz(t)ett helyzetekből való felállás és a libegve, emelt fővel, (meg)éretten való továbbsétálás képessége teszi fel.
Sarah Michelle Gellar viszont sajnos kicsit kevéske ahhoz, hogy a film ki tudjon nőni a romantikus vígjáték szűk keretei közül, pedig pont a fentiek miatt neki kellene teljessé tenni az izgalmas szeletekből összeálló képet. Mégis, valahogy inkább visszafogja és emiatt a film is elvész a futószalagon gyártott romkomok tengerében. Kár érte, szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.
3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése