2011. április 28.

William és Kate

A magyar televízió igazi szenzációval lepi meg az m1 csatorna nézőit. Vilmos herceg és a jövendőbeli hercegné, Kate Middleton világeseménynek számító esküvője előtti estén, nemzetközi viszonylatban is egyedülálló gyorsasággal mutatja be az ifjú párról szóló, vadonatúj játékfilmet. A "William és Kate" azt a történetet meséli el, hogy a brit trónörökös és a polgári családból származó bájos lány közötti barátságból hogyan bontakozott ki a szerelem, és miként kápráztatták el a világot nemrég történt eljegyzésükkel. Szerelmüket attól a pillanattól fogva követhetjük végig, hogy a nagynevű skóciai St Andrews-i Egyetemen találkoztak, amiből kilenc évig tartó szerelem bontakozott ki. Történetük mesébe illő, mégis nagyon valóságos. Tele van szenvedéllyel, szakítással, kibéküléssel, reménnyel és reménytelenséggel. Helyzetüket még tovább nehezítették a királyi udvar elvárásai, a társadalmi nyomás, valamint a nagyszabású esküvőt övező, felfokozott médiaérdeklődés. (port.hu)

Mivel holnap egész nap tanfolyáson leszek, lemaradok az évszázad(!) esküvőjéről. E film megtekintése nélkül ez nyilván nem élhető túl, de szerintem a boldog pár leendő leszármazottai is ugyanígy vannak azzal a ténnyel, hogy szegénykék már most, születésük előtt sem rúghatnak labdába fejük bekötésének tekintetében. Ebben az évszázadban legalábbis már nem...

Na nem gúnyolódok tovább, a büntetésemet már úgyis megkaptam, mégpedig pontosan ennek a filmnek a formájában, mely annyi sebből vérzik, hogy hirtelenjében azt sem tudom, hol kezdjem. Igazából az egész annyira silány és oly kevéssé szimpatikusnak állítja be ezt a kapcsolatot, sőt, egyes pontokon engem ki is borítónak, hogy ha csak a fele igaz, hát álom esküvő ide, trónörökösdi oda, én köszönöm, de nem kérek belőle.

A történet hitelességében erősen kételkedek, és bár a hiteleskedni akarása nyilván erős, de ugyanakkor élvezhetetlenné teszi a love storyt. A szereplők gyengék, a fényképezés időnként igénytelen, a lánykérős jelenet naplementéje után pedig még mindig nem tértem magamhoz a tömény giccs okozta sokkból. Dianát szegényt még mindig túl sokszor emlegetik, Charles pedig meglepően szimpi, főleg ha a keblén dédelgetett bio tyúkokra gondolok. ;) Egyetlen dolog viszont számomra megválaszolatlan maradt: ugyan kinek és milyen álma vált valóra (a magyar címre gondolva)???

Hát, ennyi jutott nekem a messze földön híres királyi frigyből. Egyetlen dolgot tudok csak méltányolni a filmben: a próbálkozást. Furcsa volt kicsit belehelyezkedni a szereplők életébe, még ha sajnálni nem is tudom őket, de megerősítették bennem az érzést, miszerint irigylésre sem méltóak.

1,5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése