A remény rabjai

1946-ban egy Andy Dufresne nevű bankárt - noha makacsul hangoztatja ártatlanságát - kettős gyilkosság elkövetése miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. Dufresne egy Maine állambeli büntetés-végrehajtó intézetbe kerül és hamar meg kell ismerkedjen a börtönélet kegyetlen mindennapjaival, a szadista börtönszemélyzettel, a szinte elállatiasodott rabokkal. Azonban Andy nem törik meg. A bankéletben szerzett tapasztalatai segítségével elnyeri az őrök kegyét és azzal, hogy elvállalja egyikük illegális akcióiból származó bevételeinek könyvelését, kivívja "társai" elismerését is. Cserébe viszont lehetőséget kap a börtön könyvtár fejlesztésére, ezzel némi emberi méltóságot csempészve a keserű körülmények között élő rabok mindennapjaiba.
A film Stephen King kisregénye alapján készült. (port.hu)

A film megkapó és sokkoló, de anélkül, hogy giccsbe és nyáladzásba menne át  - nyilván ezért került az IMDB listáján minden idők legjobb filmjeinek élére.

Tudtam, hogy Morgan Freeman-re kell majd különösen odafigyelnem, hiszen minden korábbi beszámolóban kivétel nélkül csak szuperlatívuszokban beszélnek róla, de miatta nem is kellett aggódnom, hiszen sosem okozott még csalódást. Viszont Tim Robbins karaktere sokáig ellentmondásos volt a szememben, de végül persze beadtam a derekam és megszerettem, így még nagyobb meglepetést tudott okozni a befejezéssel.

A film a hosszú (több, mint 2 órás) játékidő ellenére is folyamatosan fent tudta tartani az érdeklődésemet: viszolygás, félelem, bánat, megrendültség, düh, elégedettség és öröm váltakozott bennem egészen az utolsó percig. De ami a legjobban tetszett és amit üzenetként is továbbviszek, az a kitartás és a törekvés a méltóságunk megőrzésére minden körülmény között.

5/5