Sokadik újranézés, hiszen ez a film egy örök kedvenc. Akárhányszor beleharapok egy körtébe, ez jut eszembe. Akárhányszor meglátom a polcomon a Vándorünnepet, erre a filmre gondolok. Akárhányszor szerelmi bánatom van, ezen sírom ki magam.
Valahogy itt van benne a lényeg: merj ugrani! Fájhat, sajoghat, de adnod kell neki egy esélyt, különben nem győzhetsz, nem győzhettek... Csak meg kell találnod a saját Pohár uradat vagy Pohárnédat, és akkor nem is fogod áldozatnak érezni azt a bizonyos ugrást... Ha pedig a másik nem ugrik? Nem kell rágódnod rajta, a képlet egyszerű: nem te voltál számára Mr. / Mrs. Pohár...
De ez a film egyébként nemcsak mondanivalójában, hanem részleteiben is csodálatos. Finom mozdulatokkal, apró rezdülésekkel, érzelmekkel, szeretettel, kedves humorral teli. Melengető, még azután is, hogy arcul csapott, kitépte a szíved és páros lábbal ugrált rajta. Mert nemrég fedeztem fel legnagyobb üzenetét: azt, hogy tovább kell menni. Több lettél általa, épp ezért nem engedheted meg, hogy csak ülj és siránkozz, mert ezzel megcsúfolod mindazt, amit kaptál.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése