2012. december 17.

A John Malkovich menet

Craig tehetséges bábművész volt. Mára viszont senki sem kíváncsi a művészetére, a házassága pedig romokban hever. A kényszerű helyzetben a férfi iratrendezői állást vállal a cégnél, melynek irodája az egyik manhattani felhőkarcolóban van. Egy napon különös rejtekajtóra bukkan az egyik szekrény mögött. A sötét alagút valósággal magába szippantja. Craig megdöbbenve tapasztalja, hogy az alagúton keresztül a hollywoodi sztár, John Malkovich agyába jutott. Mindezt elmondja a kolléganőjének is, aki üzletet lát a dologban. Kétszáz dollárért árulnak egy John Malkovich menetet. (port.hu)

Hú, milyen furcsa egy film ez! Próbálhatjuk megmagyarázni, próbálhatunk belemagyarázni, de az igazság az, hogy ez nagyon nem való azoknak, akik minden kis apró részletet meg akarnak érteni, ok-okozati összefüggésbe akarnak hozni. Mert vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen csak el kell fogadni. Nem is tehetünk másként, hiszen a film már az elejétől fogva egy furcsa, kifordított világba vezet minket, már az "átjáró" megtalálása előtt is. A főszereplők élete már akkor is kicsúszott a medréből, mielőtt ők kezdenének csuszikálni John Malkovich tudatába és tudatalattijába.

Persze vannak általános érvényű szabályok, amik mindegy, hogy a való világban járunk-e vagy épp valaki más agyában, egyformán uralkodnak. Írhatnám, hogy elsősorban ilyen a szerelem, hiszen ez a történet nem más, mint egy szerelmi háromszög (vagy inkább négyszög?) John Malkovich testén kívül és belül. De sajnos ezt meg kell cáfolnom, mivel a szereplőket itt nem a tiszta érzések vezetik, hanem saját önzőségük. Egy percig sem haboznak, ha saját ál-boldogságuk valaki más életébe/öntudatába kerül. És pontosan ezért, nincsenek jó és rossz karakterek, mindenki egyformán önző és mindenki csak a saját beteljesülését keresi. Az egyedüli kivétel talán a film végén a két nő élete. Szeretném hinni, hogy ők végre megváltoztak és talán pont a kislányuk az, aki miatt erre képesek voltak. Ez egy elég szimpatikus variáció lenne a film üzenetéről, de azt hiszem, ez csak az én belemagyarázásom. :)

A színészekről is ejtenék pár szót. Először is: Cameron Diazra alig ismertem rá. Nagy szerencséje, hogy jó a fodrásza, mert nehéz elhinni, hogy ilyen hajzattal valaha is olyan szexszimbólummá vált volna, mint később tette. Catherine Keener szép és igen-igen gonosz, szóval remek választás volt erre a szerepre. John Cusack kiválóan alakítja a béna, folyamatosan szerencsétlenkedő pasit, néha már szinte sajnáltam is, de később pont az ő önzősége, bár szerelmi csalódásából táplálkozott, mégis olyan mértéket öltött, hogy képtelen voltam szimpatizálni vele. Orson Bean, akit eddig csak a Született feleségekből ismertem, ezúttal is a jóságos, ám meglehetősen perverz és emiatt mulatságos nagyapót alakította. Végül pedig: John Malkovich. Imádom John Malkovichot. Nemcsak azért, mert jó színész és remek filmekben játszott, és nem is csak azért, mert Valmont vicomte megformálása óta valami hihetetlen vonzerővel bír számomra, hanem azért is, mert belement egy olyan film elkészítésébe, aminek jelentős része az ő agyában játszódik és amivel kicsit önmagát is kikarikírozza. Ez azért nem kevés jófejségre vall!

4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése