A Dirty Dancing oly sok más lányéhoz hasonlóan az én tinikoromnak is meghatározó élménye volt. Naná, hogy ha valamit Dirty Dancing 2-ként mutatnak be, akkor azt nekem látnom kell - annyiszor, ahányszor csak vetítik a tv-ben. ;)
Sokadik újranézés volt tehát a ma esti és ezúttal is teljesen elvarázsolt a zene, a tánc és a kubai hangulat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy tulajdonképpen én oda meg vissza vagyok érte, az album évek óta az mp3 lejátszóm/telefonom letörölhetetlen kelléke, mégis, nehéz mindezt megmagyaráznom még saját magamnak is. A történetnek természetesen semmi köze az első Dirty Dancinghez, hiába tűnik fel Patrick Swayze három jelenetben is (megszámoltam, nem volt nehéz). A főszereplő fiú nem helyes, a lány gyatra tánctudásáról inkább ne is beszéljünk. A történet tulajdonképpen épp csak annyi, hogy alkalmat teremt a táncolásra. Hát akkor miért is ez a nagy lelkesedés? Magam sem értem. Néhány jó zenével, tüzes tánccal, napsütötte tengerparttal, az első szerelemmel és a fiatal kori, mindennél erősebb önbizalommal, szabadsággal és "bármit megtehetek" felkiáltással bármit el lehet adni?
A válasz, mint ahogy a gyakorlat is mutatja, igen. Vannak filmek, amikért a mondanivalójuk miatt rajongunk és amik akár (kis túlzással) az életünket is megváltoztathatják vagy átsegíthetnek egy-egy nehéz helyzeten, problémás életszakaszon. De be kell látni, hogy más filmeknek pedig az igényes (!) szórakoztatás a célja. Nem szégyellem magam azért, hogy ez utóbbiakat arcomon széles mosollyal és hatalmas lelkesedéssel tudom végigülni.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése