2013. április 20.

Könnyű nőcske

Olive (Emma Stone) egy hétköznapi lány, aki nem nagyon tűnik ki a többiek közül, és a fiúkkal is hadilábon áll. Egészen addig míg egy véletlen hazugság, és egy gyorsan terjedő pletyka a népszerűségi lista legfelső fokára emeli. Szexuális szolgáltatásokat (persze csak átverésből) nyújt mindazoknak a sulitársainak, akiknek nem jutott barátnő, és ezt cikinek érzik. Olive szíve megesik rajtuk, de egy idő után már nem csak ez áll a hazugságok hátterében. (port.hu)

Nagy elvárásokkal ültem le megnézni ezt a filmet, mert az előzetes alapján könnyednek, humorosnak tűnt a film; különbnek, mint egy átlag tini vígjáték. Végül azonban számomra mégis kicsit kevésnek bizonyult: a történet előre kiszámítható, tulajdonképpen nem is több annál, mint amit az előbb említett előzetesből gondolna az ember. Noha a főszereplő lány humora és stílusa igazán üdítő és vagány, a szüleit alakító színészek (Stanley Tucci és Patricia Clarkson) pedig megmutatják, mindezt honnan is örökölte, összességében a film mégsem egy nagy durranás. Olyasmi, mint egy délutáni tinisorozat: pitiáner féltékenykedések és hatalmi harcok a suliban, ahol mindenkinek azon jár az esze, hogy ki kivel mit mikor és hol csinált, no meg persze mindezt milyen ruhában. Szerencse, hogy Olive-ot olyan csajnak ismerjük meg, aki mindezeken felül áll, de mivel a történet nem ad semmi pluszt, marad számára ez a vihar egy lavór vízben.

Bár kellemes, gondtalan másfél órás kikapcsolódást nyújt, a film mégis a felejthető kategóriába sorolható. Nagy szívfájdalmam, hogy ezen még a Jóbarátokban megszeretett Lisa Kudrow néhány jelenete sem tudott segíteni. Egyetlen kérdés van csak, ami miatt még eszemben van ez a vígjátékocska: nem tudok rájönni, hogy Patricia Clarkson honnan olyan ismerős nekem…

3/5

2013. április 12.

Interjú a vámpírral

A halhatatlanok köztünk járnak. Korunk öt legnépszerűbb férfiszínésze, élükön Tom Cruise-zal, Brad Pitt-tel valamint Antonio Banderasszal az Anne Rice bestseller regényéből készült filmben éppen olyan, mint a film, melyben játszik: csodálatos, hátborzongató, romantikus. Louis, az arisztokratikus, szomorú tekintetű vámpír megjelenik egy fiatal riporternél, hogy a lehető leghitelesebb forrásként beszámoljon neki a vámpírok életének minden részletéről. Története 200 évvel korábban kezdődik: a vámpír Lestat végtelenül gonosz, ám ellenállhatatlan egyénisége rabul ejti a fiatal és gazdag Louist. A különös mámor vonzásában a fiú az elátkozottak sorsát, a halhatatlanságot választja: átalakul vámpírrá. Ettől kezdve élete folyamatos szenvedéssé válik: ahhoz, hogy éljen, ölnie kell. (port.hu)

Furcsa film ez, no nem csak amiatt, mert egy érzékeny lelkivilágú vámpírról szól, hanem mert Tom Cruise szőkébb benne Brad Pittnél... ;)

Kezdjük talán ott, hogy utálom a vámpíros történeteket: egész egyszerűen félek tőlük, már gyerekkorom óta. Ennek a filmnek viszont már a címe is akkora klasszikus, hogy régóta tervben volt a megnézése. Persze, nyilván volt azért ehhez az elhatározáshoz némi köze a főszereplő férfiisteneknek is.

Azt hittem, sokkal kegyetlenebb és megrázóbb lesz, de ahhoz képest, hány gyilkosság történt benne, egész nyugodtan tudtam végignézni. Sőt, a legeslegjobban pont a vámpír-gyilkosságok viseltek meg! Persze azt is hozzá kell tennem, hogy fényes nappal néztem a filmet és könnyen lehet, hogy mindez éjszaka és egyedül sokkal ijesztőbb lett volna.

Azonban azt sem jelenthetem azért ki, hogy nem volt kegyetlen és megrázó a film... csak épp teljesen más értelemben, mint azt gondoltam. Örök élet és vámpír lét ide vagy oda, a történetet elmesélő Louis-t is ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, mint a közönséges földi halandókat, csak épp az ő helyzete már visszafordíthatatlan. Bármennyire is önző, kegyetlen, gyilkos és öntörvényű(nek látszó) a vámpírok élete, az ő világukban is ugyanúgy jelen van a szeretet-éhség, a barátság, az összetartozni vágyás és igen, még a csalás, a hazugság és az árulás fájdalma is... Ettől válik igazán érdekessé a film, nem pedig a koporsófedél-nyitogatástól, harapdálástól és rémisztgetéstől, amit a "klasszikus" vámpíroktól megszoktunk.

A befejező jelenet viszont engem először nagyon meglepett, sőt, kicsit meg is ijesztett. De minél többet gondolkodtam a képtelenségén, annál inkább arra jöttem rá, hogy a valóságot, az élet-szagúságot erősítette ez is. Aztán utánanéztem a neten és megtudtam, hogy ez a fejezet csupán a könyvsorozat első része volt, tehát a többi vámpír elbeszélése kiegészíti, teljessé teszi még ezt a történetet. Azonban annyira azért még mindig nem kedvelem őket, hogy a folytatásba is belemerüljek.

4/5