A halhatatlanok köztünk járnak. Korunk öt legnépszerűbb
férfiszínésze, élükön Tom Cruise-zal, Brad Pitt-tel valamint Antonio
Banderasszal az Anne Rice bestseller regényéből készült filmben éppen olyan,
mint a film, melyben játszik: csodálatos, hátborzongató, romantikus. Louis, az
arisztokratikus, szomorú tekintetű vámpír megjelenik egy fiatal riporternél,
hogy a lehető leghitelesebb forrásként beszámoljon neki a vámpírok életének
minden részletéről. Története 200 évvel korábban kezdődik: a vámpír Lestat
végtelenül gonosz, ám ellenállhatatlan egyénisége rabul ejti a fiatal és gazdag
Louist. A különös mámor vonzásában a fiú az elátkozottak sorsát, a
halhatatlanságot választja: átalakul vámpírrá. Ettől kezdve élete folyamatos
szenvedéssé válik: ahhoz, hogy éljen, ölnie kell. (port.hu)
Furcsa film ez, no nem csak amiatt, mert egy érzékeny
lelkivilágú vámpírról szól, hanem mert Tom Cruise szőkébb benne Brad Pittnél... ;)
Kezdjük talán ott, hogy utálom a vámpíros történeteket: egész egyszerűen félek tőlük, már gyerekkorom óta. Ennek a filmnek viszont már a címe is akkora klasszikus, hogy régóta tervben volt a megnézése. Persze, nyilván volt azért ehhez az elhatározáshoz némi köze a főszereplő férfiisteneknek is.
Azt hittem, sokkal kegyetlenebb és megrázóbb lesz, de ahhoz képest, hány gyilkosság történt benne, egész nyugodtan tudtam végignézni. Sőt, a legeslegjobban pont a vámpír-gyilkosságok viseltek meg! Persze azt is hozzá kell tennem, hogy fényes nappal néztem a filmet és könnyen lehet, hogy mindez éjszaka és egyedül sokkal ijesztőbb lett volna.
Azonban azt sem jelenthetem azért ki, hogy nem volt kegyetlen és megrázó a film... csak épp teljesen más értelemben, mint azt gondoltam. Örök élet és vámpír lét ide vagy oda, a történetet elmesélő Louis-t is ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, mint a közönséges földi halandókat, csak épp az ő helyzete már visszafordíthatatlan. Bármennyire is önző, kegyetlen, gyilkos és öntörvényű(nek látszó) a vámpírok élete, az ő világukban is ugyanúgy jelen van a szeretet-éhség, a barátság, az összetartozni vágyás és igen, még a csalás, a hazugság és az árulás fájdalma is... Ettől válik igazán érdekessé a film, nem pedig a koporsófedél-nyitogatástól, harapdálástól és rémisztgetéstől, amit a "klasszikus" vámpíroktól megszoktunk.
A befejező jelenet viszont engem először nagyon meglepett, sőt, kicsit meg is ijesztett. De minél többet gondolkodtam a képtelenségén, annál inkább arra jöttem rá, hogy a valóságot, az élet-szagúságot erősítette ez is. Aztán utánanéztem a neten és megtudtam, hogy ez a fejezet csupán a könyvsorozat első része volt, tehát a többi vámpír elbeszélése kiegészíti, teljessé teszi még ezt a történetet. Azonban annyira azért még mindig nem kedvelem őket, hogy a folytatásba is belemerüljek.
Kezdjük talán ott, hogy utálom a vámpíros történeteket: egész egyszerűen félek tőlük, már gyerekkorom óta. Ennek a filmnek viszont már a címe is akkora klasszikus, hogy régóta tervben volt a megnézése. Persze, nyilván volt azért ehhez az elhatározáshoz némi köze a főszereplő férfiisteneknek is.
Azt hittem, sokkal kegyetlenebb és megrázóbb lesz, de ahhoz képest, hány gyilkosság történt benne, egész nyugodtan tudtam végignézni. Sőt, a legeslegjobban pont a vámpír-gyilkosságok viseltek meg! Persze azt is hozzá kell tennem, hogy fényes nappal néztem a filmet és könnyen lehet, hogy mindez éjszaka és egyedül sokkal ijesztőbb lett volna.
Azonban azt sem jelenthetem azért ki, hogy nem volt kegyetlen és megrázó a film... csak épp teljesen más értelemben, mint azt gondoltam. Örök élet és vámpír lét ide vagy oda, a történetet elmesélő Louis-t is ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, mint a közönséges földi halandókat, csak épp az ő helyzete már visszafordíthatatlan. Bármennyire is önző, kegyetlen, gyilkos és öntörvényű(nek látszó) a vámpírok élete, az ő világukban is ugyanúgy jelen van a szeretet-éhség, a barátság, az összetartozni vágyás és igen, még a csalás, a hazugság és az árulás fájdalma is... Ettől válik igazán érdekessé a film, nem pedig a koporsófedél-nyitogatástól, harapdálástól és rémisztgetéstől, amit a "klasszikus" vámpíroktól megszoktunk.
A befejező jelenet viszont engem először nagyon meglepett, sőt, kicsit meg is ijesztett. De minél többet gondolkodtam a képtelenségén, annál inkább arra jöttem rá, hogy a valóságot, az élet-szagúságot erősítette ez is. Aztán utánanéztem a neten és megtudtam, hogy ez a fejezet csupán a könyvsorozat első része volt, tehát a többi vámpír elbeszélése kiegészíti, teljessé teszi még ezt a történetet. Azonban annyira azért még mindig nem kedvelem őket, hogy a folytatásba is belemerüljek.
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése