Kaland

Dr. Kádár Péter professzor minden tekintetben sikeres. Karrierje szárnyal, fiatal felesége, Anna pedig irigylésre méltóan gyönyörű. Tökéletes élete épp azon a napon hullik darabjaira, amikor kinevezik a legnevesebb klinika vezetőjévé. A professzor nem is sejti, hogy amíg őt ünneplik, addig hűségesnek hitt kollégája, fogadott fia Zoltán doktor, szökésre készül Annával. Az ígéretes kaland azonban váratlan fordulatot vesz. A professzor súlyos alkut köt Zoltánnal, amely mind a három ember életét végérvényesen megváltoztatja. (port.hu)

Idén nyáron olvastam Márai drámáját, amiből a film is készült. Furcsa, mert a könyv olvasása közben végig azon gondolkoztam, milyen jó lenne mindezt színpadon/filmen is látni, ám a film közben komolyan kényszerítenem kellett magam, hogy ne kapcsoljam ki...

Nem is tudom, miért nem tudott működni, hiszen jó színészek tolmácsolásában és igényes, szép környezetben láthattuk ugyanazt a történetet, ami engem olvasás közben annyira megfogott. Könnyen lehet, hogy Márai stílusa csak írásban, saját tempónkban haladva és elmerengve tud hatni. De az is lehet, hogy a film akart túl sok lenni, ezért éreztem minden szereplőjét és minden jelenetét erőltetettnek. Valahogy másra került a hangsúly, nem arra, amit én a könyvben fontosnak és érdekesnek éreztem. Azok a rezdülések, azok a sorok között lappangó hatalmas igazságok hiányoztak, amik egyedivé és többé tennék ezt a történetet annál a két mondatban összefoglalható hétköznapi elhagyásnál és különválásnál, amire sajnálatos módon a film redukálta Márai különleges alkotását...

2/5