2014. január 22.

Időről időre

21 éves korában Tim Lake rájön, hogy képes az időutazásra...
Egy újabb gyászos szilveszteri buli után Tim apja közli a fiával, hogy a család férfitagjai mindig is képesek voltak utazni az időben. Tim nem írhatja át a történelmet, de változtathat azon, ami a saját életében történt és történni fog. Így hát úgy dönt, jobbá teszi a világot... azzal, hogy szerez egy barátnőt. Sajnos kiderül, hogy ez nem is olyan könnyű, mint hinnénk.
Tim Londonba költözik a tengerparti Cornwallból, hogy ügyvédnek tanuljon, és végre megismerkedik a gyönyörű, de bizonytalan Maryvel. Egymásba szeretnek, aztán az időutazás miatt nem is találkoztak, aztán először találkoznak újra... és újra... de végül, sok agyafúrt időutazás után Tim elnyeri a lány szívét.
Hősünk ezután arra használja képességét, hogy létrehozza a tökéletes lánykérést, hogy megmenekítse esküvőjét minden idők legrosszabb násznagyi beszédjétől, hogy megmentse barátját egy szakmai katasztrófától, és hogy terhes feleségét időben a kórházba juttassa a szülésre a hatalmas közlekedési dugó ellenére is.
Ám ahogy az élete halad a nem megszokott medrében, Tim ráébred, hogy sajátos képessége nem mentheti meg őt azoktól a bánatoktól, amelyekben minden családnak része van. Az időutazásnak vannak határai, és veszélyes is lehet. (port.hu)

Nagy elvárásokkal ültem le megnézni ezt a filmet - talán épp ez volt a baj. De hát mi mást tehetne az ember lánya, miután látott egy ütős trailert, no meg azt ígérik neki, hogy a Négy esküvő és egy temetés, a Notting Hill, no meg az Igazából szerelem hangulata fog felidéződni az elkövetkező 2 órában?

Ez az ígéret egyébként nem alapult teljesen valótlanságon, és itt nemcsak a rendező-forgatókönyvíró személyére gondolok, aki közös pont a felsorolt filmekben, hanem arra a bizonyos angol romantikus-komédiás hangulatra, amit a jelenetek bája és kedves humora, no meg a különc és szeretni valóan furcsa szereplők biztosítottak. Legalábbis egy darabig... ugyanis idővel mindez kevésnek bizonyult és szép lassan leült a történet. Hiába, ha már egyszer a sok kuszaság és szerelemért vívott harc után akkora itt a boldogság, hogy ide már csak műanyag játékok járnak (idézet a Kispál és a borztól). Mert például az Igazából szerelem tud még ilyenkor is rátenni egy lapáttal, újabb érzelem, humor és izgalom adagot pumpál a már eleve felcsigázott nézőnek, ez a film viszont szép lassan lefelé halad... Az pedig külön fekete pont, hogy a befejezésben szereplő dráma után még képes és a mondanivaló ízlelgetésére időt sem adva szánkba rágja az üzenetet.

Kár érte. Rachel McAdamsért pedig külön kár, úgy látszik, szegénynek mindig csak ilyen időben ugra-bugróló férjek jutnak.

3,5/5



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése