Szerepszemle

A leszálló ágban lévő színésznek, aki évek óta nem filmezett, lehetősége nyílik, hogy újra dolgozzon. Ehhez személyes tapasztalatokat akar szerezni, ezért betér a szegény latin negyed egyik szupermarketébe. Itt találkozik Scarlettel, a pénztárossal. A férfit elbűvöli a fiatal nő. Összeismerkedik vele, majd amikor Scarlet műszakja lejár, megkéri, hogy fuvarozza haza. Kiderül, hogy a lány nem szereti a munkáját, váltani akar. A színész ezért segít neki felkészülni egy állásinterjúra. A lánynak önbizalomra van szüksége, a férfinak meg arra, hogy eldöntse, hogyan tovább. A találkozás mindkettőjük életét megváltoztatja. (port.hu)

"We live. We work. And we' ve just started."

Nagyon jól esett most ez a film! Kis költségvetés, egyszerű, hétköznap délutáni történet - bármelyik külvárosi ABC-ben elkezdődhetett volna, ahová betéved Morgan Freeman.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon ő a való életben is ilyen, mint ahogyan most saját magát alakította? Ilyen közvetlenül, őszintén és valami magától értetődő természetességgel, kedvességgel, szeretettel közelít az emberek felé?

Úgy képzelem, hogy igen. Szeretném azt hinni, hogy igen, hiszen most még teljesen a film hatása alatt vagyok. Pedig mondhatnánk, hogy ó, ugyan már, ez csak egy kis csip-csup történet, nem történik benne semmi világmegváltó, egyszerűen csak olyannak mutatja az életet, amilyen az egy álmos hétköznap délutánon, tele mindennapi zűrökkel, monotonitással és a már megszokott fájdalmakkal. És mégis, és mégis... elég egyetlen ember, aki pusztán véletlenül betoppan ebbe a mókuskerékbe és először bosszantóan, majd érdeklődésünket felkeltve megmutatja mindezt egy másik nézőpontból. Talán tényleg igaz, talán tényleg csak annyi kell, hogy valaki egy percre higgyen bennünk, aztán EZT az érzést feltéve a megőrzendők listájára tovább tudjuk vinni, tovább tudjunk menni, egyedül is. Hiszen tényleg igaz: még csak most kezdtük...

5/5