Sokszor láttam már ezt a filmet, de még mindig tudok mosolyogni egy-egy jelenetén, még mindig a képernyőre tapadva nézem végig és még mindig dúdolgatom magamban, hogy "Boldogság, gyere haza..." :)
Pedig nem nagyon vagyok oda a magyar filmekért. Nem, nem vagyok hálivúd-fan, meg sznob vagy hasonló... egyszerűen csak ma valahogy ritka a jó magyar film. Mindegyik vagy kimondottan egy régi klasszikus feldolgozása, vagy pedig egy lapos, minden eredetiségtől mentes történet. A szereplők meg valahogy mindig ugyanazok. Nem igaz már, hogy ma Magyarországon csak a Barátok közt az egyetlen olyan "jelenség" (azt azért mégsem írhatom, hogy film...), amiben nem szerepel Gesztesi Károly!! Legalábbis egyenlőre még nem...
... így hát természetesen Gesztesi itt is szerepel, ő alakítja, nagyon hitelesen, a kőbunkó színházi rendezőt. Aztán Dobó Katánk is, jé, milyen meglepetés, még él?? Hiszen úgy el volt tűnve. Elment Ámérikába, ahol a kutya sem érdeklődött iránta, hát hazajött, itthon ő a nagy művésznő, de a játéka még mindig ugyanolyan merev, semmilyen, mint régen. Nem baj, ő játssza az ordas kurvát, illik is hozzá. Na de szerencsére ott a két főszereplő, akikről nem tudok rosszat írni: Schell Judit és Csányi Sándor ugyanis nagyon belopták magukat a szívembe. :) Ugyanígy szimpi még a csetlő-botló, "búsképű lovag" szerepét alakító Seress Zoltán is.
Szóval, egy kicsit furcsa, de kedves történet, laza, jó beszólásokkal, mosolyfakasztó jelenetekkel, érdekes karakterekkel. A film vicces, de nem válik gagyivá. Szerelmes is, de nem nyálas és nem "Dobó Kata vagyok és ledobom a pólóm" stílusú. Inkább csak olyan piszkálódós, sőt, helyenként önirónikus.
És még egy megjegyzés: a színházban, ahol a film egy része játszódik, épp a Veszedelmes viszonyokat próbálják. Így végezetül emiatt is kap tőlem egy jó pontot, hiszen az is egy általam nagyon szeretett történet (a könyv és a film egyaránt kedvenc).
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése