Hét élet

Gabriele Muccino felkavaró történetében valaki úgy akar megszabadulni az őt nyomasztó titoktól, hogy teljesen megváltoztatja hét idegen ember életét. Jól kitervelt minden, csak arra nem számít, hogy beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet egy izgalmakkal teli, rendhagyó love story, amely provokatív kérdéseket tesz fel életről és halálról, szerelemről és barátságról, miközben azt kutatja, milyen rejtélyes szálak kötik össze a különböző emberi sorsokat. (port.hu)

Egy fiú(!) ismerősöm ajánlotta nekem ezt a filmet, és mellesleg azt a kis információt is hozzátette, hogy ő bizony megkönnyezte (nem is kicsit) a végét. Hát, ilyen előzményekkel ültem le megnézni a Hét életet.

Bevallom, kicsit felemás élmény volt számomra a film (de persze könnyen lehet, hogy csak én nem voltam kellően ráhangolódva - később talán tervezem is újra megnézni). Sokáig ugyanis nem nagyon értettem, mi is történik. Sok-sok, elsőre összefüggéstelennek tűnő jelenet követte egymást, a kapcsolatot köztük csupán a mindig szomorú tekintetű, ámde igen csini, szálkás izomzattal rendelkező, egyébként pedig szuper alakítást nyújtó Will Smith jelentette. (Mellesleg megjegyzem: jó volt látni, hogy ilyet is tud!) Az az igazság, hogy én szeretem az ilyen "kirakós játékokat", melyekben csak az utolsó pár percben áll össze a teljes kép a néző számára, mégis, itt valahogy túl lassúnak éreztem a történet kibontakozását, viszont annál erősebbnek, annál felkavaróbbnak és annál inkább torokszorítónak a befejezést. De, hozzá kell tennem sajnos, hogy én hiányoltam mind a 7 történet alapos (vagy legalább minimális...) kidolgozását, illetve, valami (talán épp a sok szomorú nézés és visszafogottság) miatt számomra nem volt teljesen hiteles a szerelmes szál... És itt akkor még egyszer megjegyzem, hogy jó lenne újra végignézni, hogy egyértelműen állást tudjak foglalni ebben a kérdésben is. :)

Mindenesetre azért jó film, és biztos, hogy sokáig emlékezetes marad.

4/5