A legszebb dolog

Barbara (Louise Bourgoin) és Nicolas (Pio Marmai) egy csendes téli estén találkoznak először, a fiú munkahelyén egy párizsi videotékában. Kapcsolatuk nagyon hamar szárba szökken olyannyira, hogy megfékezhetetlen szerelmük, összeköltözésük után rövid idővel meghozza gyümölcsét, a legszebb dolgot egy pár életében.A kilenc hónap alatt Nicolas új munkát keres, babaszobát fest, és gyerekbútorokat szerel. Ugyanakkor Barbara minden erejével készül az anyaságra. Gyermekük megérkezése után mindkettejükben komoly kérdések vetődnek fel: Vajon lehet-e ugyanolyan hévvel folytatni egy kapcsolatot, miközben gyereket nevelnek? Vajon várnak-e minket még a barátok a péntek esti buliban? Vajon lehet-e az álmaink után menni, miközben egy csecsemő várja, hogy tisztába tegyék? Vagy egy egészen új életet kell kezdeni? (port.hu)

Ez a film ott kezdődik, ahol a legtöbb romantikus történet véget ér: a jópofa megismerkedés után a fiú és a lány egymáséi lesznek, aztán boldogan élnek, amíg... amíg meg nem érkezik a baba. És ugyan ez esetben egy kívánt, tervezett babáról van szó, mégis felforgatja hőseink életét.

Imádtam a szókimondó őszinteséget, imádtam a fiatalos lazaságot, imádtam az elveinkhez való elszánt ragaszkodást, de egyben hibáink kényszerűen-kelletlenül való beismerését is. Imádtam nézni, ahogy a két önfejű fiatal harcol egymással, sőt, önmagával is, majd apránként változik és végül felnő a könnyűnek hitt nagy feladathoz: igazi szülők lesznek.

Talán ezt a filmet kéne vetíteni a szőke hercegről meg a habos-babos, fehér ruhás esküvőről ábrándozó tinilányoknak, hogy rájöjjenek: a neheze mindezek megtalálása, megélése után jön. De ugyanakkor az is eszembe jut: miért vegyük el tőle a kedvüket? Az értékét úgyis csak akkor értik meg, amikor már ők is rátaláltak arra a bizonyos legszebb dologra...

4/5