Carter és Edward közös kórteremben találják magukat, ahol bőven van idejük azt fontolgatni, vajon mi jöhet még ezután, és hogy mennyire tartják saját kezükben a sorsukat. Nyilvánvaló különbségeik ellenére hamar felfedezik, hogy két nagyon fontos dologban hasonlítanak egymásra. Egyrészt egyikőjük sem tudatosította magában, hogy ki kellene egyeznie végre magával és az élete folyamán meghozott döntéseivel. Másrészt égető vágy ébredt bennük, hogy hátralévő idejükben azt tegyék, amit mindig is szerettek volna. Úgyhogy a bakancslista többé nem csak az agyat tornáztatja, hanem előjegyzési naptárrá lép elő. És a két, csak látszatra nagyon különböző ember, ellenszegülve az orvos utasításának és a józan észnek, elhagyja a kórházat. Nyakukba veszik a világot, és a Taj Mahaltól a Szerengeti Nemzeti Parkig, a legjobb éttermektől a legsiralmasabb tetoválószalonokig, a régi versenyautók vezetőfülkéjétől a légcsavaros repülőgép nyitott ajtajáig mindenhová elmennek, hogy valóra váltsák megálmodott kalandjaikat. Nem kell hozzá más, csak egy papírcetli, meg a szenvedélyes életösztön, amely hajtja őket útjukon.
Bár nem a legszuperebb leírás, de ebben benne van minden, erről szól a film.
És természetesen Jack Nicholson és Morgan Freemen is remekel.
Nem tudom, olyan furcsa! Két haldokló öregember körbeutazza a Földet és közben folyamatosan egymást froclizzák. Vicces és kedves. Mégis megérint. Igaz és sírós és szép a vége. Nekem nagyon tetszett.
És, csak hogy "illeszkedjek" a film hangulatához: az a bizonyos kávé típus, a kopi luwak, tényleg létezik! :)
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése