Az utolsó vakáció

Ezt írják a port.hu-n: Georgia Byrd egy áruház konyhai osztályán dolgozik és ahelyett, hogy titkos vágyait próbálná beteljesíteni - mondjuk, megszólítaná a bútorosztályon dolgozó jóképű fickót -, csak őrlődik és kínlódik borzalmas félénksége miatt. Mígnem egy napon az orvosa közli vele a hírt, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved és legfeljebb néhány hét lehet már csak hátra az életéből. Georgia az első sokk után elhatározza, hogy élete utolsó napjaiban úgy él, ahogyan eddig is szeretett volna. Felmond, kiveszi az összes megtakarított pénzét a bankból, és Európába utazik, hogy egy luxusszálló királyi lakosztályában, luxuskörülmények között, vidáman és felszabadultan várja a "Kaszás"-t. A felszabadult, semmitől nem félő, a pénzt két kézzel szóró víg kedélyű Georgia-ra mindenki felfigyel, és hamarosan számos udvarlója is akad, köztük egy szenátor és egy szenvedélyes főszakács is?

Érdekes film volt. Mosolygós is, sírós is. Kedves, de valahogy olyan valóságtól elrugaszkodott. Hiszen ott van például egyik kedvencem, Az élet nélkülem, amiben ugyanez az alapszituáció: a főszereplőnő megtudja, meg fog halni, s próbálja még kihasználni a hátrelévő időt. Az a film valahogy hihetőbbnek, hétköznapibbnak, hozzám közelebb állónak, egyszerűbbnek tűnik, mint Az utolsó vakáció.

Persze, hiszen ez valahol mégiscsak "kalandfilm", azt írják legalábbis.

És valóban, egy nagy kaland. Tetszett, ahogy a kis szürke, visszahúzódó, magányos nőből egy síparadicsom sztárja vált. Pedig nem tett ő semmi olyat, ami ne ő lett volna már eddig is; egyszerűen csak maga mögött hagyta az örökös félelmét, hiszen nem maradt már vesztenivalója. Elsősorban nem a pénzével hódította meg az embereket, hanem a személyiségével, őszinteségével, önzetlenségével. Persze, mindehhez kellett ám a pénz is, hogy felfigyeljenek rá.

Queen Latifah játsza a főszereplő Miss Byrd-öt, és meg kell mondjam, nem is számítottam rá, hogy ilyen jó lesz. Kellemes meglepetés volt még számomra Gérard Depardieu megjelenése is, ő a kicsit különc, de érzelmes konyhafőnököt alakította.

Összefoglalva azt mondhatom, nem rossz film ez, viszont tocsog az amerikai szirupban. Itt van ez a nagy gondolat, hogy: "arasd le minden nap gyümölcsét", mert az élet rövid és nem szabad elpazarolnunk az időnket. Jól van ez, hisz igaz is, szép is, jó is, sokat hallottuk már. De ennyi. Elcsépelt. És ez a film nem ad semmi pluszt. Jó nézni, de nem megy olyan mélységekbe, hogy magával tudna ragadni, és mondjuk (amerikai túlzást használva) megváltoztatná az életemet - vagy csak egyszerűen, sokáig emlékeznék rá.

3/5