A nagy Gatsby

Az okos és jóképű Jay Gatsby alacsony sorból, nem egészen tisztességes úton küzdötte föl magát a hatalmasok közé. Mégsem boldog, mert szakított a régi, nagy szerelmével. Gatsby a vagyonát arra használja, hogy megbecsülést vívjon ki magának a felső tízezer tagjai között. Ezért vásárolt házat Long Islanden, ezért rendez minden adandó alkalommal egzotikus partikat. Az egyik ilyen összejövetelen találkozik Daisyvel. A nő nyomban megtetszik neki, elhatározza, hogy megszerzi magának. Sikerrel jár, csakhogy Daisy férjes asszony. (port.hu)

Tegnap késő este bukkantam a közszolgálati adón erre a kis film-kincsre, amitől azért először igencsak megijedtem, ugyanis az alapjául szolgáló Fitzgerald-kisregényt tavasszal olvastam és emlékeim nem teljesen egyeztek az ajánló szövegével.

Azt kell azonban mondanom, hogy ez a film nagy kivétel a "jó könyvből jó filmet készíteni lehetetlen" íratlan szabálya alól, de ennek oka lehet egyszerűen az is, hogy szerintem kb. 98%-ban csakis a könyvre támaszkodik (szerencsére). Lerövidíti ugyan és nem tud minden mozzanatot olyan részletesen visszaadni, mint az író (de valljuk be, ez amúgy sem lenne lehetséges: a film nem állhat le "magyarázkodni" egy-egy párbeszéd kellős közepén, míg a könyv íróját nem köti a "játékidő", ellenben korlátlan számú üres lap áll a rendelkezésére), mégis, megőriz olyan apró jeleket, mint a hatalmas libegő fehér függönyök, vagy a Daisyék kertjében álló villogó zöld lámpa. Szinte jól eső érzés volt ezeket végre "megelevenedve" látni, a könyv lapjairól kilépve, pedig általában az ilyesmi zavarni szokott. Nos, ezúttal nemcsak, hogy nem tette, de úgy is érzem, hogy egy nagy filmélménnyel lettem gazdagabb.


5/5