Trója

Az ókori Hellászban az irodalom talán legismertebb szerelmespárja - Parisz, Trója hercege (Orlando Bloom) és Helené, a spártai hercegnő (Diane Kruger) - ártatlan találkozásából akkora háború robban ki, ami egy egész civilizáció végromlását fogja előidézni. Parisz elszereti és elrabolja Helenét férjétől, Meneláosz királytól (Brendan Gleeson), és ez nem maradhat megtorlás nélkül. És aki Meneláoszt sérti meg, az megsérti bátyját is, Mükéne hatalmas királyát, Agamemnónt (Brian Cox), aki azonnal hadba hívja a görög seregeket, hogy Trója ellen vonuljanak, visszaszerezzék Helenét és fivére becsületét. Agamemnónnak kapóra is jön ez az eset, hiszen végtelen kapzsiságában régóta feni a fogát Ilionra: ha elfoglalja Tróját, övé a teljes Égei-tenger, és megerősíti hatalmát máris óriási birodalma felett. Ilion, a fallal körülvett város, amit Priamosz király (Peter O'Toole) irányít és fia, a nagy Hektór herceg (Eric Bana) véd, olyan fellegvár, amit még soha egyetlen sereg sem tudott bevenni. Hogy Trója győz, vagy elbukik, az egyetlen ember döntésén múlik: sikerül-e megnyerni a háborúnak Akhilleuszt (Brad Pitt), az ókor leghatalmasabb és legtekintélyesebb hadvezérét? Akhilleusz öntörvényű, lázadó és a szóbeszéd szerint sebezhetetlen, nem hódol be senkinek és semminek, csak saját dicsőségéért harcol. Az örök hírnév iránti csillapíthatatlan étvágya veszi rá, hogy Trója alá vonuljon Agamemnón zászlaja alatt - de végül a szerelem lesz az, ami meghatározza sorsát. Két civilizáció fog összecsapni a becsületért és a hatalomért. Ezrek fognak elesni a dicsőségért vívott harcban. És egy egész nép fog eltűnni a föld színéről - a szerelemért. (port.hu)

Nagy költségvetésű mese sok-sok kisszoknyás pasival, gyakori homlok-puszival, monumentális csatajelenetekkel, kitűnő zenével; egy baljóslatú szerelem következményeiről, egy igen nagy királyról és egy igen mohó, öntelt királyról, két nagy harcosról, később már meg nem változtatható döntésekről, minden idők egyik legnagyobb hadicseléről, bátorságról és hazaszeretetről (Hektór), pátosz és nyáladzás mögé bújtatott gyávaságról és háborúban "igen fontos" enyelgő hárfajátékról (Parisz), egy vagányan szaxi, saját halhatatlanságáért küzdő gyilkológép jellemfejlődéséről és Hektórhoz méltó férfivá válásáról (Akhilleusz), az ellenfél tiszteletéről, öldöklés közben is megnyilvánuló emberségről, öldöklés közben is mindent háttérbe szorító szerelemről, romlásba vezető rossz döntésekről, óriási pusztulásról, majd végül az újrakezdés reményéről (Aeneas).

Szeretem az ókori görög (és római) mitológiát, így kicsit féltem, hogy elfogult leszek a filmmel kapcsolatban, főleg, mert mellesleg a két főszereplő, Brad Pitt és Eric Bana is szívem két csücskének lakója. Viszont most, hogy másodjára is megnéztem, kicsit megnyugodtam, ugyanis minden elfogultság nélkül  mondhatom: jó film! Monumentális, magával tud ragadni, érzelmeket tud kiváltani, mi több, végig izgalmas, teli meglepő fordulatokkal. Több ez két nép csatájánál, hiszen igazából eldönteni sem lehet, hogy kinek szurkoljunk. A nagy káoszban és romlásban két ember van csak, akikre érdemes lenne odafigyelni, de akiknek tanácsát a háborúban fellelkesült és hatalomtól elvakult döntéshozók nem hallják meg. Noha halálos ellenségei egymásnak, emiatt mégis ők a legjobb barátok és szövetségesek.

... az egyedüli "pont", ami engem kegyetlenül zavar, nem más, mint Orlando Bloom... Egy nyápic, pipogya hősszerelmes, aki nem elég, hogy kirobbantja a háborút, de persze már megint le van maradva egy lépéssel, mikor képes, és sarkon lövi Brad Pittet... (hüpp) Nem állítom, hogy ezt valaha is meg fogom tudni bocsátani neki. Ugyanis már épp kezdtem megérteni Sisit, Ausztria császárnéját, aki oly mértékben rajongott Akhilleuszért, hogy Korfun palotáját neki szentelte.
Hát, szerintem azért tette, mert ő is látta a filmet... ;)

5/5