P.S. I Love You

Holly boldog házasságban él Gerryvel. Amikor azonban a férje betegségben meghal, összeomlik, és nem akar tovább élni. Ám Gerry gondolt erre, a halála előtt számos levelet írt a nejének, melyek segítségével talán úrra lehet fájdalmán, és újra megtalálhatja önmagát. Az első Holly harmincadik születésnapján érkezik. A hangos levélben Gerry arra kéri, mozduljon ki otthonról és ünnepelje meg a születésnapját. Az elkövetkező hetekben, hónapokban újabb és újabb üzenetek jönnek a régi kedvestől, újabb és újabb kalandra buzdítva Hollyt. (port.hu)

Olyan film ez, aminek már a leírása alapján előre sejthető, hogy minden jó érzésű néző sírni fog rajta. Természetesen ez a jóslat be is vált...

Pedig tulajdonképpen elég furcsa ez a történet. Épp hogy csak megismerünk egy viharos kapcsolatot, annak máris vége szakad, a friss özvegy fiatalasszonyt pedig kissé morbid módon folyamatosan üzenetek várják halott férjétől. Bárki azt hinné, hogy ez csak megnehezíti a továbblépést, de be kell látnom, a férjnek volt igaza, hiszen ennek az amúgy is éretlennek látszó és összetört szívű lánykának mindenképp szüksége van az útmutatásra élete újrakezdésében. Pont ez teszi meghatóvá a történetet: a szerelem, ami még a halál után is tart, és az, hogy valaki ennyire ismerheti a másikat, félelmeivel, gyengeségeivel együtt.

Bevallom, nem szeretem Hilary Swanket, valahogy irritálóan kislányos, arról nem is beszélve, ki ne lenne rá féltékeny, ha ennyi jó pasi közül válogathat ebben a filmben! Gerard Buttler meglepően idétlenkedő, de végül mégis az ő karaktere határozza meg a filmet, hiszen olyan laza és macsó, ám mégis gondoskodó, figyelmes és szerető férfi istent teremt, ami minden bizonnyal felkerül a szingli lányok álompasi-listájára. Jeffrey Dean Morgan is rögtön ott landol, pedig sajnos nem sokat szerepel a történetben. Meg kell állapítanom, hogy ez elmúlt években nem változott sokat az ízlésem, hiszen korábbi véleményemhez hasonlóan még mindig elolvadok tőle. Harry Connick Jr.karaktere viszont inkább vicces, mint női szíveket dobogtató, de sebaj, mert legjobb barátnak viszont azonnal elfogadnám. No de nézzük a női oldalt is: Kathy Bates kissé ellentmondásos anya-karaktere is igazán szerethető, Gina Gershon és Lisa Kudrow pedig igazán jó barátnőknek bizonyulnak. Ez utóbbi színésznőt különösen jó volt végre nem Phoebe-ként viszontlátni, és bár karaktere itt is szókimondó és kicsit dilis, ez egyáltalán nem vált hátrányára, sőt, inkább ő is frissé és üdítővé tette ezt a nem túl vidám témájú történetet.

Összességében tehát jó volt ez a film: romantikus is, vicces is, bájos is, szívet tépő és szomorú is. Ami viszont különlegessé teszi, az leginkább az, hogy SPOILER! nem azt sugallja, hogy a menekülést a régi fájdalomtól csakis egy új szerelem jelentheti, hanem épp ellenkezőleg - előbb kicsit fel kell nőnie a főszereplő lánykának...

4/5