A Kusza kapcsolatok című vígjáték szexuális életünkön keresztül vizsgálja a párkapcsolati intimitás és sebezhetőség témakörét. A szellemes párbeszédekkel és kompromittáló helyzetekkel teli film egy kapcsolat kezdeti lépéseitől egészen a szakítás utáni drámáig vezet minket, és miközben minden egyes állomást alaposan megvizsgál és kielemez, minden szívszaggató drámai helyzetben rátapint a humorra.
Mindannyian sokat tanulhatunk párkapcsolati téren a filmből, miközben jókat szórakozunk könnyed stílusán. (port.hu)
Mindannyian sokat tanulhatunk párkapcsolati téren a filmből, miközben jókat szórakozunk könnyed stílusán. (port.hu)
Így hangzik a hivatalos ajánló. Kár, hogy egy szava sem igaz. A szexet leszámítva. (Szerintem még a vígjáték megnevezés is csak a legutolsó jelenetre érvényes.)
Az eredeti címe az, hogy After sex. Na, ezt szerintem egy kezdő angolos sem fordítaná kusza kapcsolatoknak... :) Pedig a cím nagyon is jól tükrözi a film lényegét...
Kicsit Paris je t'aime fíling, de nem szívesen említeném egy lapon a kettőt, viszont nekem ez ugrott be a különálló, kis epizódokból, apró történetekből összerakott film kapcsán. De ebből pont az a kedvesség, azok a bájos apróságok, és persze Paris hiányzik, ami jóvá, kellemessé, felüdítővé, kedvessé, magával ragadóvá teszi a Paris je t'aime-et. (Aminek sajnos nem láttam a végét, de erősen tervezem újra megnézni, ezúttal végig)
Szóval, a címet érthetjük szó szerint: minden jelenet főszereplője egy pár, és mindig épp kufircolás utáni pillanatban csöppenünk be az életükbe. (Éppen ezért, max egy-két sebtiben felhúzott gatyót vagy inget látunk, de semmi "részletet".) Nem tudom, furi ez, de itt egyik szereplő sem mondja azt: hú, de elfáradtam, pihenjünk kicsit. :) Helyette inkább beszélgetni kezdenek, kettejükről, de igen sokféleképp.
Igazából ez nem egy elveszett ötlet. Nagyon jól is elsülhetne.
Csak nekem az a furcsa, hogy itt egy "normális" pár sem szerepel. Nem, nem hiszem, hogy maradi vagyok, igazából semmi bajom bármilyen szempontból vett "mássággal" sem, mert szerintem ez mindenkinek a maga dolga.
DE! mégiscsak furának tartom, hogy itt nagymamakorú nőci nosztalgiázik az egykori vad orgiákról, vagy tizen-huszonévesek tanakodnak rajta, hogy most akkor melegek-e vagy sem, vagy hogy milyen ízűek a testnedvek, vagy egy egyéjszakás kaland közepébe csöppenünk, vagy épp egy rég "szétment", jelenleg külön-külön kapcsolatban élő pár jár össze, rendszeresen, megcsalni jelenlegi partnerüket.
Wááá. Most komolyan: ez a valóság? Vagy csak szándékosan gyűjtöttek össze ennyire patológiás kapcsolatokat, hogy jobban lehessen "kielemezni"? Vagy csak a "normális" az már uncsi?
Nem tudom. engem jobban érdekelnének "átlagos" párok "átlagos" problémákkal. (Függetlenül attól, hogy azonos vagy különböző neműek-e, mert az nem látok nagy különbséget. Én a Brokeback Mountain-t is kétszer sírtam végig a moziban.) Valahogy szívesebben néznék ilyeneket, jobban is tudnék azonosulni egy olyan párral, akik megismerkednek, találkozgatnak, egymásba szeretnek, "első" dolgokat csinálnak együtt, elkötelezik magukat, esetleg gyerekeik lesznek, majd szépen megöregszenek egymás mellett. Szerintem ebben a sztoriban is merülhetnek fel kérdések, lehetnek problémák, buktatók. És lehetnek (kell, hogy legyenek) érdekes, boncolgatásra érdemes beszélgetések.
Csak nekem az a furcsa, hogy itt egy "normális" pár sem szerepel. Nem, nem hiszem, hogy maradi vagyok, igazából semmi bajom bármilyen szempontból vett "mássággal" sem, mert szerintem ez mindenkinek a maga dolga.
DE! mégiscsak furának tartom, hogy itt nagymamakorú nőci nosztalgiázik az egykori vad orgiákról, vagy tizen-huszonévesek tanakodnak rajta, hogy most akkor melegek-e vagy sem, vagy hogy milyen ízűek a testnedvek, vagy egy egyéjszakás kaland közepébe csöppenünk, vagy épp egy rég "szétment", jelenleg külön-külön kapcsolatban élő pár jár össze, rendszeresen, megcsalni jelenlegi partnerüket.
Wááá. Most komolyan: ez a valóság? Vagy csak szándékosan gyűjtöttek össze ennyire patológiás kapcsolatokat, hogy jobban lehessen "kielemezni"? Vagy csak a "normális" az már uncsi?
Nem tudom. engem jobban érdekelnének "átlagos" párok "átlagos" problémákkal. (Függetlenül attól, hogy azonos vagy különböző neműek-e, mert az nem látok nagy különbséget. Én a Brokeback Mountain-t is kétszer sírtam végig a moziban.) Valahogy szívesebben néznék ilyeneket, jobban is tudnék azonosulni egy olyan párral, akik megismerkednek, találkozgatnak, egymásba szeretnek, "első" dolgokat csinálnak együtt, elkötelezik magukat, esetleg gyerekeik lesznek, majd szépen megöregszenek egymás mellett. Szerintem ebben a sztoriban is merülhetnek fel kérdések, lehetnek problémák, buktatók. És lehetnek (kell, hogy legyenek) érdekes, boncolgatásra érdemes beszélgetések.
Vagy lehet, hogy tévedek és mégis maradi vagyok?
2/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése