Délelőtt ezt a "furcsa" filmet néztem... és nagyon sokkoló volt. A zenéje, az az idegesítő, egyre ismétlődő fura hang, még mindig itt van a fülemben. A képek, azok a mindig ismétlődő, furcsa kis felvillanó képek... huh.
Nem szoktam spoilerezni, most mégis teszem. Főleg azért, mert ezt a filmet nem fogom ajánlani senkinek sem, hogy nézze meg. :) Igazából... nem szól semmiről. Vagyis, dehogynem. az elején még bosszantó, vagy idegesítő, ahogy emberek széjjelcseszik az életüket, de aztán eljön egy pont, ami már tökéletesen előrevetíti, mi lesz a vége. És én akkor már valahogy úgy éreztem, hogy nem is akarok odanézni. (Szerencsére ezt helyettem elintézték a kedves filmkészítők, mert nagyon gyorsak a vágások, részleteket nem nagyon fogsz fel, csak az a sokkoló érzés erősödik állandóan.)
Négy szereplő: az anya, a fia, annak haverja és barátnője. Az elején rendesen felhúzza az agyam, hogy a srác eladja az anyja tévéjét, hogy drogot vehessen magának. Aztán az anyja elmegy, kiváltja, hazaviszi, majd a dolog elölről kezdődik. Pff. A dolog ott válik érdekessé, mikor az anya, akinek kábé egyetlen kincse a tévéje, és egyetlen szórakozása, hogy azt nézi (valami egyre ismétlődő, idegesítő vetélkedőszerűséget), közben csokikat majszol - rövid idő alatt gyógyszerfüggővé válik.
Ez valami hihetetlen. Az, hogy elcseszi az életét három egészséges, huszonéves, felnőtt ember, mert drogfüggők, mert minden szart belepumpálnak az ereikbe, hogy már semmi nem érdekli őket, csak haladnak egyre-egyre lejjebb, csúsznak, sodródnak... hát ebben nincs semmi. Persze ez is hihetetlen, és sokkoló, és értelmetlen...
De az anya!! Az idős nő, aki egyedül van, egész nap a tévé előtt, majd egyszer csak megcsörren a telefonja, és valami barom azt mondja neki, hogy behívták a tévébe, ő is játékos lehet. Itt kezdődik minden. Fel akarja venni a piros ruháját, mert a fia érettségijén is azt viselte, mert a férjének abban annyira tetszett. Persze a ruha már rég nem megy rá. De sebaj, fogyókúrázni kezd, majd valami kuruzsló dokihoz fordul, aki ad neki ezernyi gyógyszert, lilát, kéket, zöldet, narancssárgát. Használ is. A nő fogy. Meg folpörög. Boldog. Mosolyog. Ő a társaság sztárja. Vajon mikor lesz a felvétel? Milyen jó, már majdnem rámegy a piros ruha. Csak küldenék már a tévétől a levelet.
Már csont és bőr. Még mindig nem történik semmi. A tablettákat össze-vissza szedi, már semmi sem elég. A hűtő rátámad. Hallucinál. A tévé és a valóság összemosódik. Gondolja, elindul a tévéhez, megkérdi, mikor lesz felvétel. Csapzottan, koszosan... de a piros ruhában. Őrültnek nézi mindenki. Kórházba, majd diliházba kerül. Elektrosokk. Többször. Kész, vége, egész életére ott marad. Közben a fiáról álmodik, akivel együtt szerepel a tévében.
De az anya!! Az idős nő, aki egyedül van, egész nap a tévé előtt, majd egyszer csak megcsörren a telefonja, és valami barom azt mondja neki, hogy behívták a tévébe, ő is játékos lehet. Itt kezdődik minden. Fel akarja venni a piros ruháját, mert a fia érettségijén is azt viselte, mert a férjének abban annyira tetszett. Persze a ruha már rég nem megy rá. De sebaj, fogyókúrázni kezd, majd valami kuruzsló dokihoz fordul, aki ad neki ezernyi gyógyszert, lilát, kéket, zöldet, narancssárgát. Használ is. A nő fogy. Meg folpörög. Boldog. Mosolyog. Ő a társaság sztárja. Vajon mikor lesz a felvétel? Milyen jó, már majdnem rámegy a piros ruha. Csak küldenék már a tévétől a levelet.
Már csont és bőr. Még mindig nem történik semmi. A tablettákat össze-vissza szedi, már semmi sem elég. A hűtő rátámad. Hallucinál. A tévé és a valóság összemosódik. Gondolja, elindul a tévéhez, megkérdi, mikor lesz felvétel. Csapzottan, koszosan... de a piros ruhában. Őrültnek nézi mindenki. Kórházba, majd diliházba kerül. Elektrosokk. Többször. Kész, vége, egész életére ott marad. Közben a fiáról álmodik, akivel együtt szerepel a tévében.
... és a zenén, a képeken, magán a történeten kívül az sokkoló még, hogy a négy ember sorsát egyszerre látjuk, felváltva kapkodva hol egyikhez, hol másikhoz.
Mindannyian az anyagot hajszolják, kell a napi adag, de van valami bandaháború, nem könnyű hozzájutni. A fiú karja elfertőződik, amputálják, sőt, az is elhangzik, hogy "nem éli túl a hétvégét". A barátnőjéről álmodik, amint piros ruhában áll a tengerparton, ő pedig közelít felé, de nem tudja megszólítani. A haverja börtönbe kerül, dolgoztatják, éjjel pedig a gyerekkorára gondol, és az anyukája biztonságot nyújtó karjairól álmodik. A barátnő nem tud droghoz jutni, csak ha kurvának áll. És megteszi. Eleinte nyomasztja, aztán már nem. Megszerzi az anyagot. Ő miről álmodozik? Szerintem semmiről. Várja haza a pasiját. Persze hiába.
Mindannyian az anyagot hajszolják, kell a napi adag, de van valami bandaháború, nem könnyű hozzájutni. A fiú karja elfertőződik, amputálják, sőt, az is elhangzik, hogy "nem éli túl a hétvégét". A barátnőjéről álmodik, amint piros ruhában áll a tengerparton, ő pedig közelít felé, de nem tudja megszólítani. A haverja börtönbe kerül, dolgoztatják, éjjel pedig a gyerekkorára gondol, és az anyukája biztonságot nyújtó karjairól álmodik. A barátnő nem tud droghoz jutni, csak ha kurvának áll. És megteszi. Eleinte nyomasztja, aztán már nem. Megszerzi az anyagot. Ő miről álmodozik? Szerintem semmiről. Várja haza a pasiját. Persze hiába.
Sokkoló. Még ha távol is áll tőlem a drog, a gyógyszerek, a tévévetélkedők és a fogyókúra.
Sokkoló, mert nagyon is közel áll hozzám. Nem szól ez másról, mint hogy milyen könnyen, milyen észrevétlenül siklik ki az életünk és megy tönkre minden bennünk, körülöttünk.
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése